Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Esztergomi várjátékok
A DICSŐSÉGES FELTÁMADÁSRÓL Nyílt levél fiatal színészekhez Az esztergomi Várhegy évszázados díszletté változott. Nemcsak a Legenda támadt fel, hanem a bazilika körül a tér is, a harangszó, a lépcsők, a falak. S feltámadt hozzá a tehetség. Egy végzős osztály a Színművészeti Főiskolán — a tiétek — máról-holnapra Várszínházát teremtett Szine- tár Miklós irányításával. Legendák mi pedig vannak. korban a mai nap. Emberi gyarlóságokkal, főbűnökkel és mellékbűnökkel, naiv hittel és agyafúrt találékonysággal. Hosszú nappalok és éjszakák váltakoznak ebben a műA legendákról asszociációit, a lehetetlen helyzetek térdrekénvszerítését. Emlékezzetek jó szívvel Esztergomra, a bazilikára, a várra, III. Béla kápolnájára, s nem utolsó sorban az emberekre. Arra a szertartásra, melyet ti teremtettetek meg a színpadon. Legendák márpedig vannak. Bebizonyítottátok. Akár a megdicsőülés, akár az elkárhozás kíséri, átváltozunk minden pillanatban. A színpadon mindez egyszerre, egy időben történik, különben nincs semmi értelme az egésznek. Átváltozunk tetté és emlékezetté, ahogyan most passiójátékká. Ahol megdöbbentő egyszerűséggel épül fel előttünk a menny és a föld, a pokol és a színpad. A középkor a mában és a közönben, ahol végülis a nép mesél. Három napban és az örökkévalóságban. Az ember külső és belső ütközeteiben. Minden szavával hitelesen és meg- rázóan. Vagy éppen azzal a vaskos humorral, amely a drámában keresi a túlélés lehetőségeit. Mert a parasztpassió színésze és nézője ebben a műben nem a tragédiát láttatja és látja, hanem a nagy lélegzetvételeket, a szabadság Vaderna József 42
