Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Esztergomi várjátékok

kapkodás, s már tavasszal látszott, hogy a Pécsi Nyári Színház önredukciója folytatódik, a Kisvárdai Várszínház nem tud előre lépni, Budapesten túlnyomó- részt csak repríz lesz.

A tavalyi 25 bemutatóval szemben az idén 17 új produkcióra kerül sor. Meghatározó volt a magyar drámák aránya, amelyekből hat eredeti, ősbemutatóként kerül színre. A kép azonban - ezt a Magyar Színházi Intézet ..festette" - mégsem ilyen egyszerű, végső összegzésben sem.

Mindezek amolyan dobbantódeszka-szerepet is betölthetnek egy évad képének felvázolásához. Ilyen koordináta-rendszerben viszont nem kis eredmény, hogy a bemutatott művek között szembetűnő a magyar darabok nagy száma, mivel az összes produkció több mint a felét hazai szerző jegyzi, közöttük is, mint már fentebb volt róla szó, hat ős- vagy eredeti bemutatóét. (Háy Gyula: Attila éjszakái, Gyurkovics Tibor: Bombatölcsér, Gyárfás Miklós: Császári futam, Páskándi Géza: Átkozottak, Tömöri Péter: Síp a tökre, Pelle János: Casanova). Közülük egyik-másik kiemelkedő művészi tettként, színrevitelként került valamelyik nyári színpadra, mindenekelőtt a Gyulai Várszínház (valamelyik) színterére. E szabadtéri színpadunk - úgy is, mint megalapított , nyári bemutató színpad, úgy is, mint szabadtéri színházi műhely - lankadatlanul hozza színre a mai magyar történelmi drámákat, s a lankadatlanság mögött - vagy annak ösz- szetevőjeként - ott van egy-két évtizedes dramaturgiai pályázatokban is realizálódó és eredményekkel járó művészeti vezetői, rendezői és irányítói odafigyelés.

A nyári évad, a zenés- és táncszínjátékok tekintetében is produkált néhány emlékezetes teljesítményt. Immáron másfél évtizedes ..adóssága" volt a magyar színházi életnek, hogy valahol színre hozza a Jézus Krisztus szupersztárt. A szövegkönyv alapja több világegyház, a világirodalom, egy lassanként kétévezredes kultúra bázisműve, a Biblia, az Újszövetség ilyen összefüggései miatt is hosszú időszakon keresztül a művelődéspolitika egyes aggályainak a tárgya. Ez az - egy bizonyos látószögből - archetipikus történet az utóbbi évek elég sok magyar drámájába, színjátékába betört már;s az aggályok ezért is eloszolhattak,: hiszen így, s a Szupersztár hazai bemutatójával, a figurák, a szituációk eléggé profanizálódtak. Színházművészetünk „legfrissebb, intézményesítési folyamata elején tartó hajtása", a Rock Színház vitte színre az egykor tiltott művet A Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Margitszigeten A közönségsiker nagy volt, érdekes módon mindkét, helyen megfontoltabb, mint - tegyük fel - az István a király eseteiben.

Igazában e két tendencia - az anyagi, a technikai eszközök régi vagy új játszási helyekre koncentrálása művészeti vállalkozások jobb kifuttatása - csak a tartalékok megtalálásának és hasznosításának lehetőségét és szükségességét igazolja. Meglepő talán, hogy még olyan kényszerlépésből is, mint az igazgatóváltás késése következtében előirányzott budapesti nyári repríz sorozatból - több

32