Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
aktuálisabbá váló problematikája miatt - néhány újabb színpadi bemutató is készült belőle (például 1999-ben, a Szegedi Nemzeti Színházban). A nagyváradi premier, amelyet 2002 nyarán Esztergomban is a szokásos kedvező fogadtatásban részesítenek, egy folyamat része. „Horányi László rendező immár ’hazajáró lélek’ Nagyváradon. Tíz éve honosította meg ezt a zenés műfajt a Padlással Várad színpadán, s az elmúlt évtized néhány történése nyomán ez a mostani bemutató megerősíti a folyamatot, mely az operettről musicalre váltásként ragadható meg. Horányi felismerte, hogy a Szigligeti Társulat régi tagjai és az utóbbi években iderajzott fiatalok, mindazok, akiknek színművészi kvalitásai mellett énekhangjára, táncképességére, netán zenei képzettségére, mozgáskultúrájára építeni lehet, kellő ’emberanyagot’ képezhetnek egy ilyen előadás színre viteléhez. ” S habár Szilágyi Aladár beszédes című (Operett- helyett musicalváros) írásában azért talál javítanivalót az egyedi módon színre vitt produkcióban, „a krónikás magára vállalja a szubjektivizmus ódiumát, és bevallja: valamennyi színre lépő mellett, Tóth Tünde (Eszter), Molnár Júlia (Beverley), Orbán Attila (József) és Kiss Csaba (Manuel) alakítása nyerte el leginkább a tetszését.” (Bihari Napló, 2001. október 10.) Esztergomban viszont teljes megelégedéssel fogadták Horányi Lászlónak a budapesti ősbemutatótól és a későbbi színpadi feldolgozásoktól gyökeresen eltérő rendezői felfogását. „A filmszerűen pergő képek az újdonság erejével hatottak, és a darab témája is aktuálistiak tűnik, hiszen a drog napjainkban is hódít a fiatalok körében. ” (Esztergom és Vidéke, 2002. augusztus 15.) A Kolozsvári Magyar Opera Erkel-ciklusa Az ezredfordulón nem csupán Krisztus születésének 2000. évfordulójáról emlékeztek meg Esztergomban egy rock-opera, a nagyváradi Mária evangéliuma segítségével, de a magyar keresztény államiság ezer éves múltja előtt tisztelegve hagyományos operát, mégpedig egy nagyon különleges Erkel Ferenc-művet is bemutattak a határon túlról. Ráadásul a világ egyetlen nemzetiségi operatársulatának, a Kolozsvári Állami Magyar Operának az előadásában. Hiszen - miként ezt Gebauer Szabolcs a Heti Válasz 2001. július 27-ei számában hangsúlyozta - Horányi és munkatársai az új, közös gondolkodás jegyében olyan rendezvényeket szeretnének meghonosítani, amelyek a millenniumi ünnepségek után is folytatódhatnak. Ilyen a nemzeti operasorozat megjelenése is. A kolozsvári magyar nyelvű operajátszás egyidős az erdélyi magyar hivatásos színjátszással, hiszen a prózai és a zenésszínház hosszú ideig nem vált el egymástól. A Farkas utcai első állandó kőszínház megnyitása 1821-ben szcenikailag is biztosítani tudta az operák igényes színpadi bemutatóit. 1822. december 26-án itt viszik színre az első magyar nemzeti operát, a már Nagyvárad kapcsán említett Ruzitska József karmester zenéjére írt Béla futását is. 1823 és 1827 között a kolozsvári társulat primadonnájaként Déryné Széppataki Róza pedig egyenesen a magyar nyelvű operajátszás fellegvárává avatja Erdély fővárosát. A színháztörténet a kolozsvári operajátszás több jelentős korszakát is számon tartja, ám a XIX. század második felétől - hiszen az Operaház 1884- es megnyitásával Budapesten szintúgy különköltözött a drámai és a zenés nemzeti színház - természetesen Erdély fővárosában ugyancsak egyre többen fontolgatták a két műfaj teljes különválasztását. Az impériumváltás ezt is megakadályozta. A húszas 210
