Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

JUNIUS 20., 21. Csokonai Vitéz Mihály Sikerdarabbal kezdett az Esztergomi Várszínház Ez évben is sikeres évadkezdéssel büszkélkedhet az Esztergomi Várszínház: Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné című vígjá­téka után a közönség vastapsa hosszú percekig nem engedte le a szí­nészeket a színpadról. A siker nemcsak a Beregszászi Illyés Gyula Színház társulatát és a darab rendezőjét illette, de részben annak a választásnak is szólt, melynek révén Horányi László művészeti ve­zető biztos kézzel ezt a darabot emelte ki a színházi élmények iránt kiéhezett közönség számára, évadnyitó darabként. A bemutató előtti beszédében a művészeti vezető - eltekintve az ilyekor szokásos protokolltól - nem is tett mást, mint felsorolta a beregszászi színház, a rendező és a két vendégszereplő, Eperjes Károly és Gáspár Sándor érdemeit a darabbal kapcsolatban (ame­lyek magukért beszélnek), s Tompa Gábor a színpad átlényegülésé- ről szóló versét elmondva átengedte a színészeknek a játékteret. A szereplők ezek után igazolták a róluk elhangzottakat, a színpad pe­dig átlényegült - de ami igazán élménnyé tette ezt az estét az az, hogy ez a folyamat már a „függöny felgördülése” előtt megtörtént. Az előadásra érkezőket ugyanis már a Vár kapuszorosában, a szín­ház bejáratánál zenekar fogadta, s a színpadot ugyancsak benésítették, a közönséggel olykor párbeszédbe is elegyedtek Cso­konai más műveinek szereplői. Tempefői, Szuszmir, Rozália, Petro­nella és a többiek saját szerepüket játszva tűntek fel - mintha csak Csokonai breviáriuma elevenedett volna meg a nézők szeme előtt. Nemcsak a jeles költő világát idézte fel ezzel Vidnyánszky Attila rendező, de évadnyitó darabként ugyanakkor a színház benépesülé­sének, újraéledésének, a színjátszás ünnepének is tanúja lehetett így a közönség. A rendezés kiemelkedő erénye volt, hogy a szerepeket az erre megfelelő színészek egyenlő súlyelosztásban kapták meg: nemcsak a két budapesti színészre épült a darab. Szűcs Nelli az idős kalmárné asszonyság, Eperjes Károly a budai piperkőc (Lipittlotty), míg Trill Zsolt az eszelős gyermek, Samu szerepében csillanthatta meg karakterformáló tehetségét. Talán a mű aktuális politikai fel­hangjának az évszázadok során történt eltűnése okozta, hogy a franciaelenesség céltábláját képező párizsi divatfi, Lipptopp szemé­lyének jelentősége, s ezzel Gáspár Sándor szerepe kisebb hangsúlyt kapott, alakítása talán ezért tűnik erőtlenebbnek. Nem változtatott viszont Vidnyánszky Attila a darab vásári jellegén - az eredeti szö­veg megtartása mellett ez még aktuális kiszólósokkal is gazdago­dott. A bohózati elemek vulgaritása a mai közönség igényszintjéhez igazodott, az anakronisztikus tárgyak ugyancsak korunkra utaltak, a fel-felhangzó hangszeres kíséret, a dalok pedig tovább csökkentet­ték a színmű megírása óta csak növekvő történelmi távolságot. Ha­tásos látványelemekkel kiegészülve mindez a darab modern, élvez­hető előadásához vezetett Vidnyánszky Attila rendezésében. A mű a beregszászi színtársulat és a két vendégművész tolmácso­lásában a Nemzeti Színház színpada után és a kisvárdai színházi fesztiválon (záró díszelőadásként) való bemutatás előtt került Esz­tergomban műsorra. Évadnyitó darabként általa a Várszínház rangja és színvonala, mint évről évre, most is megerősítést nyert. Egy színház számára pedig nem lehet jobb reklám, mint sikeres és rangos előadással kezdeni a szezont, a bemutatóval elismerést arat­ni a közönség körében. Istvánffy Miklós [ÉVID, 2003. június 26.) Xuxrwyóné iríaHStffíc Rendező: Vidnyánszky Ariiig Eperjes Károly cs Gáspár Sándor vendégszereplésével a Beregszászi Illyés Gyula színház előadása 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom