Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Felvezető: "Irány a Várhegy!"

esztendő), amíg a várhegynek - a főszékesegyházzal is - megemelt szintje színhellyé válik; a vándorszínészek továbbra is odalenn, megszokott befogadó helyeiken (a szállodákban) tartják előadásaikat. (Az 1867 után egyre inkább felvirágzó polgári egyesületek, olvasókörök műkedvelői pedig székházaikban, illetve a kaszinóban.)

Nagyon is hétköznapi gondjaikkal - főként a közönség sokszor igen csak gyér érdeklődésével - küszködve, figyelmük kitartóan felfelé irányul, különös tekintettel az ünnepi alkalmakra. Olyanféle kínálkozó lehetőségre, mint a Bazilikában tartott főúri esküvők. így például arra, amelyre 1866. január 9-én tízezres tömeg részvételével került sor: ekkor Széchenyi Ödön és Almai Irma esküdött örök hűséget. Gárdonyi Antal színtársulata az ő tiszteletükre hirdette meg Kisfaludy Károly: Hűség próbája című darabjának helyi bemutatóját. Az első esztergomi újság tudósítása szerint: „Az előadást a pesti vendégek közül is többen megnézték”.

1867-1919 Nyári színkör a Sas-kertben

A szabad királyi városban ezidőtájt (1867/1868) épült fel egy újabb nyári játékhely. Ez már komolyabb építmény: igazi „színkör”, és jó helyen, a belvárosban van (Lőrinc u. 17.). Fenn is maradt, egészen 1900-ig. (Ekkor épül helyére az ún. vármegyei bérpalota.) A következőre - és egyben utolsóra - kilenc évet kell várni: 1909-ben készül el szintén a belvárosban, az ún Sas-kert ben. Ez az addigi legfejlettebb, tetővel is védett játékhely. (1919-ig működött.)

Ehhez a második nyári színkörhöz érkezve, időutazásunknak nagyjából a felét teljesítettük. A népkerti-városszéli nyomorúság mélypontjához mérve jelentős fejlődést könyvelhetünk el: a város közepén tíz éven át eközben egy nagyon jó színvonalú építmény fogadhatja be egy-egy teljes nyári szezonra az előadásokat és közönségét.

Eközben (1820-1870) Esztergom helyrajzi, egyúttal történelmi tetőpontján - egyházi erőforrásból - sorsdöntő fejlesztés indult meg, amely meghatározó jelentőségű érték-növekedést eredményezett a beutazó turizmus, hasonlóképp a befogadó színhelyek fejlődésének távlatát tekintve. A Várhegyet „betetőző” Bazilika felépítésével létrehozta ugyanis a városarculat legvonzóbb látványosságát, egyszersmind felkínálva a lehetőséget egy olyan szabadtéri színhely számára, amely történelmi-kultikus légkörével és természeti, építészeti környezetével egyaránt kiemelkedő rangú.

11