Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

Megelevenedett a láp világa

l-thó] Verebes Ernő színdarabja, a „Sardaffass, a hímboszorkány” az idei várszínházi évad legkülönösebb produkciója volt. Színes, látványos, szellemes, pikáns. A kifejező, modern zene és tánc, a groteszkbe hajló párbeszédek sajátos ötvözete volt a július 22-23-ai előadás, melyet a Beregszászi Illyés Gyula Színház és Közép-Európai Táncszínház művészei vittek színre - ősbemutatóként - a Zsámbéki Szabadtéri Színpad és az Esztergomi Várszínház támogatásával.

A táncot nem nevezném balettnek, még dzsesszbalettnek sem, minden szövegnél kifejezőbb - hol humoros, hol pajzán, hol meghökkentő - mozgással kápráztattak el a színészek, táncosok, hol előrelendítve a cselekményt, hol homályossá téve az amúgy is ködös középkori történetet, egy álomszerű lápvilág lidércek- kel, faunokkal, vajákos képességű hősökkel teli misztikus meséjét. Már meg sem lepődünk, mikor az egyszerű parasztlány a 20. század természettudományos nyelvezetén cseveg, vagy amikor Guttenbergről társalognak pákászok, vadászok, cselédek a könyvnyomtatást megelőző évszázadban.

Vidnyánszky Attila sok eredeti ötlettel lepte meg a nézőt - pl. a tyúk átváltozása leánnyá, vagy a főhős megszületésének komikus jelenetsora -, de a véletlen is produkált mulatságos helyzeteket - mint amikor a földre pottyant, szétmálló tojást, mielőtt a táncosok elcsúsztak volna rajta, egy malac jóízűen felnyalta, vagy pl. a szereplők spontán reagálása a Bazilika harang-kondulásaira.

Az időjárás most megkönyörült a nézőkön és a színészeken, de az előadás végére a színpad vízben úszott. Mert hát egy láp mégsem lehet meg víz nélkül. A kiöntött ürgékre emlékeztető gárda megérdemelten aratott szűnni nem akaró vastapsot. És taps illeti a Várszínház bátran próbálkozó, az új iránt fogékony vezetőit is!

[ÉVID, 2000. augusztus 1.)

1U