Gurzó Norbert: Az Esztergomi Várszínház. Színjátszás Esztergomban (Esztergom, 2006)

A XX század első évtizedeiben a társulatok fokozott támogatást kértek illetve vártak a helyi hatóságoktól. A polgármesterek pénzügyi bizottságok felállításával, közösen határozták meg a segélyek összegeit.

A monarchia felbomlása után nem történt jelentős változás a színházi életben, viszont megváltoztak a politikai és földrajzi viszonyok, melyben a vidéki magyar színjátszás eddig működött.

A tanácsköztársaság működésekor történt változás csak annyi volt. hogy a dualizmus korában meglévő főispánok helyébe főispáni kormánybiztosok kerültek, majd bukásakor a városi közigazgatás ismét a dualizmus korában kiépített törvényhatóságokra támaszkodott.

A trianoni békeszerződés következtében Esztergom és Komárom vármegye Dunától északra fekvő részét Csehszlovákiához csatolták. A vármegyék magyarországi részét pedig közigazgatásilag egyesítette, az 1923-as Nemzetgyűlés. Esztergom ekkor lesz szabad királyi megyei város. A színházi ügyek a polgármesterre hárulnak.

A békekötés éveiben tovább romlik a színigazgatók helyzete. Az elcsatolt területekről rengeteg társulat érkezik hazánkba, ezért sok társulat kérvényét kellett elutasítani.

A kialakult helyzetben tovább szigorították a társulatok működésének szabályait:

Az igazgatóknak a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium csak bizonyos területekre, meghatározott városokra adtak kijátszási engedélyt, amihez előzetesen kikérték a város és az Országos Színészegyesület véleményét.

A felszabadulás után nem volt Esztergomban színtársulat, amelyik fellépett volna.

1945 után a magánkézben levő társulatok egyre rosszabb helyzetbe kerültek, amire bizonyos szinten megoldás született mikor 1949 augusztusában végrehajtják az államosítást, mely az egész színházi életre változást hozott.

7