Simon Tibor: A Bottyán János Gép-és Műszeripari Technikum története 1950-1972 (Esztergom, 2016)

I. Az indulás évei

változás egyértelmű, liiszen jó két évtized alatt az ipari nagyüzemekben dolgozók létszáma 700-750 í őro 1 kk 6 ezerre, majdnem tízszeresére emelkedett. E tény az új minőségi struktúrával összefonódva jól érzékelteti a szakemkerszükséglet — főként a középkáder, kiszen ilyen irányú szakképzés eddig nem volt — robbanásszerű növekedését és egyben szakmai irányát is. Ezt szolgálják és ebből táplálkoznak az új típusú iskolák, közöttük gépipari technikumunk is. Nem kis mértékben ebben rejlik fejlődésük lehetősége és gyakran hullámvölgyük alapvető oka is, mint a gépipari technikum esetében a gyors indulás utáni megtorpanás, majd a műszeripari jelleg vállalásával a mai napig a legmagasabb ívű — mind létszámban, mind tartalomban — felemelkedés is.

Az induláskor, a volt bencés gimnázium épületében a két iskolatípus közös szakmai és gazdasági vezetéssel működött, igazgatója dr. Szabó Lajos volt. A háborús károk miatt erősen megrongálódott épületben csak nagy nehézségek árán. indulhatott meg az oktatás. Az első évben még délután is kellett tanítani. Különösen a tanműhelyi oktatás megszervezése okozott sok gondot, hiszen sem helyiségekkel, sem felszereléssel, sem szakember- gárdával nem rendelkezett az iskola. Ezzel magyarázható, hogy több mint fél évig, a szerszámgépgyár segítsége jóvoltából, üzemi körülmények között folyt a tanműhelyi munka. 1951 májusában sikerült az iskola épületében két földszinti helyiséget műhelyteremmé átalakítani, s ezzel az oktatás minimális feltételeit biztosítani.7 A következő évben az iskola épületébe költözött az elmúlt évek során Dorogon, a Petőfi Általános Iskolában létrehozott bányaműszaki iskola, melynek igazgatója Csetényi József volt. Az iskola az átszervezés eredményeként bányagépészeti technikummá alakult.

7 Bottyán János Műszaki Középiskola irattára (jelöletlen) - továbbiakban: Irattár

8