Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Báta
Báta búcsújáró hely az Oltáriszentség tiszteletére (C térkép) A Dunához közel fekvő Tolna megyei község a Pécsi egyházmegyéhez tartozik. A szentmisében a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átváltoztatásával kapcsolatos teológiai tanítások, amelyek Berengár tévtanításának kivédésére születtek a XII. században, a hitélet központjába emelték az Eucharisztia tiszteletét. A kornak ebben a lelkiségében sorra támadtak a misével kapcsolatos csodás jelenségek: vérző ostyák és Szent Vér-csodák. A bátai Szent Vér-csoda időpontját ugyan nem ismerjük, de a XV. század elején már országos híre volt. Erre utal a hadifogságból szabadult Garai János esete, aki bilincseit a monostornak hagyta. (Az esetet Thuróczy János krónikája és Tinódi Lantos Sebestyén: Zsigmond királynak és császárnak krónikája című műve is megemlíti.) Bátán 1158-tól állt a Szent Lászlóról elnevezett bencés apátság. A kolostornak nagy pártfogója volt a Hunyadi család. Hunyadi László például kivégzése előtt arannyal átszőtt bársony miseruhát küldetett a monostornak, hogy lelke üdvéért abban mutassák be a szentmise áldozatot. Báta a mohácsi vész előtt hazánk egyik leglátogatottabb kegyhelye. A zarándokok között ott voltak királyaink, főuraink és városaink polgárai is. II. Lajos király a mohácsi csata előtt itt gyónt és áldozott utoljára. 1526-ban a kolostor lakói a török elől Szent Márton hegyére, Győrszentmártonba, a mai Pannonhalmára menekültek. Visszatérésük után felújultak a zarándoklatok. Ám ezt egy 1539-es török támadás, amely a kolostort is elpusztította, végképp megszüntette. 32
