Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Hajós
Hajós a Duna menti népek közös Mária-búcsújáró helye (C térkép) A kiskunsági homokdombok és a Duna menti síkság találkozásánál fekvő község Bács-Kiskun megyében és a Kalocsai főegyházmegyében található. A török idők alatt elnéptelenedett községet 1715-ben alapította gróf Csáky Imre kalocsai érsek. Német telepeseket hívott Schwa- benből. Mint kegyúr, templomot építtetett híveinek, s azt Szent Imre tiszteletére szentelte fel. A templom Mária-szobrát az 1726-ban érkező utolsó telepes csoportban hozta magával Hall Mária Anna Dietelhofenből. A szobor már Németországban csodatevő hírben állott. Hajóson is hamarosan megkezdődtek a búcsújárások, amelyeknek hírére a kalocsai érseki hatóság a XVIII. század közepén két ízben is vizsgálatot rendelt el. Gróf Klobusiczky Ferenc érsek 1752-ben új főoltárt készíttetett, s a kegyszobrot a Szent Antal-mellékoltárról ide helyezte át. VI. Pius pápa Kolonits László érsek kérésére Hajóst búcsújáró hellyé nyilvánította, s 1794-ben teljes búcsút engedélyezett az ide zarándoklóknak Szent Imre ünnepére, Fehérvasámapra, valamint a Nepomuki Szent János nyolcadába eső vasárnapra. A múlt században Haynald Lajos bíboros, érsek két oldalhajóval bővíttette a kegytemplomot. A környező települések mellett a XVIII. században nagy létszámú búcsús csoportok érkeztek Szabadkáról, Zentárói és Baj- mokról, nagyon sok bácskai sváb is elzarándokolt ide. A budai latin nyelvű újság, az Ephemerides Politicae et Litterariae 1790- ben azt írta, hogy a májusi búcsún főleg magyarok voltak, Szegedről, Kecskemétről, Kiskunmajsáról, Kiskunhalasról, Kiskun78
