Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Bucsuszentlászló
Bucsuszentlászló a Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László király kegyhelye (B térkép) A Zala megyei község a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye a göcseji dombok ölén, a Veszprémi egyházmegyében. Egyetlen kegyhelyünk, amely nevében is viseli a „búcsú” megjelölést. A hely első kápolnája valószínűleg még Szent László király idejében épült. Búcsújárása, s maga a kegyszobor is azonban későbbi. (A Mária-szobor a XVIII. századi provinciális barokk alkotása.) A török a XVI. században elfoglalta a vidéket. A legenda szerint foglyaikat Bucsuszentlászlóra hajtották, ahová vigasztalásukra az angyalok egy kis kápolnát hoztak. Amerre elhaladtak a kápolnával, a fák és a füvek is meghajoltak. A legendára utalva a kegykápolnát a nép Angyalok kápolnája, ritkábban Paradicsom néven említi. A középkorban remeték éltek ezen a helyen. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta, akik a XVlII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat. A kegytemplomot 1734-ben Acsády Ignác veszprémi püspök szentelte fel. Jelentős búcsújárás csak a ferences atyák letelepedése óta van. Az első csodás esemény a feljegyzések szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azonban több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. Ezért a betegek előszeretettel zarándokoltak Bucsuszentlászlóra, ahogyan ezt például a Zala megyei boszorkányperek aktái is jelzik (1740). A templomban őrzött emléktárgyak, ezüst offerek mind a csodás gyógyulások e miékei. Érdekes történet beszéli el annak az embernek az esetét, akibe 38
