Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Bodajk

Bodajk

a Segítő Mária kegyhelye (A térkép)

A magyar és német lakosságú község Fejér megyében fekszik, s a Székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik.

Az újabb történeti munkákban is szívósan továbbélő néphagyományra hivatkozva egyes szerzők a legrégibb magyar búcsújáró helynek tartják. Kétségtelen, hogy a település környékét már Anonymus is említi, de nem úgy mint szent helyet.

A falut III. Béla királyunk a XII. század végén a dömösiapácák Szent Margit prépostságának adományozta. A hagyomány szerint az ott lévő kápolnát és a forrást a törökök is használták, így megkímélték. Mint Csókakő várának tartozékát a török hódoltság alól felszabadult községet 1. Lipót császár és király 1691-ben Hochburg (Haás) János udvari főhadiszállítójának adományozta. Négy évvel később a szomszédos Móron letelepedtek a kapucinus atyák, akik 1697-ben a már romos kápolnát újjáépítették Bodaj- kon. A kápolnának Colloredo bécsi grófnő a passaui Segítő Szűz- anya kegyképének (Mariahilf) másolatát ajándékozta.

A bodajki Szentkút vize ekkor már híres volt, a község a XVIII. században jelentős fürdőhelynek számított. A forrás vizéből a búcsúsok vittek és visznek haza.

A XVIII. századtól kezdve egészen a II. világháború végéig Bodajk a környező német települések lelki központja volt, amely összefogta a vidék magyar és szlovák lakosságát is. Búcsúk alkalmával a zarándokok a kegyképnél és a forrásnál gyertyák százait gyújtják meg.

Fő búcsúját Mária nevenapján (szeptember 12-én) tartják, de év közben bármikor jelentkezhetnek a zarándokok a bodajki plébánián.

36