Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Bélapátfalva
Bélapátfalva búcsújáró hely a Szűz Mária tiszteletére (D térkép) A Heves megyei község az Egri főegyházmegyéhez tartozik, a Bükk vidékének búcsújáró helye. A Bélkő alatt, ahol az apátság áll, van az Aldozókő és a Hamuhegy, amely azt jelezheti, hogy itteni három forrás körül pogány áldozati hely lehetett, amelyet a nép a kereszténység felvétele után is nagy számban látogathatott. A források vizének csodás gyógyító erőt tulajdonítottak. II. Kilit egri püspök 1232-ben itt alapította meg a cisztercita rend bélháromkúti Nagyboldogasszonyról elnevezett apátságát, amelynek kereszt alakú, román stílusú temploma, az altemplommal együtt máig fennáll. A templom a középkorban már búcsújáró hely volt. A kolostor a XV. század végén hanyatlásnak indult, s végleg a török hódoltság alatt néptelenedett el. Elenyészett búcsújárása is, amely csak az 1700-as években éledt újjá. Sajó-völgyiek, gömöri, borsodi és hevesi falvak népe járt és jár ide. Búcsú napján a három forrás közül a legnagyobbat mindig megáldotta a pap. A hely kultuszában egymásra épül a Szentháromság és Mária tisztelete. Fő búcsúja Nagy boldogasszony ünnepén (augusztus 15-én) van. Kisebb tömegeket vonzó búcsúját a Szentháromság vasárnap előtti szombaton tartják. A volt cisztercita apátsági templom a XIII. századi román kori építészet legszebb hazai emléke. Torony nélküli, latin kereszt alaprajzú építmény. Főoltárán Mária mennybevitelét ábrázoló kép 34
