Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Andocs

Andocs

búcsújáró hely Mária, az Angyalok Királynéja tiszteletére (C térkép)

A Somogy megyei kisközség a Veszprémi egyházmegyéhez tartozik.

Bár a település és temploma, amelyet a Mindenszentek tiszteletére szenteltek, már a XIV-XV. században is megvolt, a Mária-tiszte- let csak a XVI. században bontakozott ki, s csupán a XVIII. század első harmadától mondható töretlennek. Az 1500-as évek második felétől kezdve Andocs is török uralom alá került. Későbbi korokból származó feljegyzések szerint mind a kápolnát, mind pedig Szűz Mária benne lévő szobrát a törökök is tiszteletben tartották, s az ide zarándokló somogyi keresztényeket sem zaklatták.

A török hódoltságban élő andocsiak lelki gondozását ebben az időszakban jezsuita atyák látták el. A XVII. század közepén feljegyzéseikben már ők is említik a csodatévő Mária-szobrot, s pápai búcsúkiváltságok kieszközlése révén jelentős búcsújáró hellyé fejlesztették Andocsot. A török alóli felszabadulás, 1686 után a búcsújárás rövid időre valószínűleg megszűnt, mert Esterházy Pál a búcsú járó helyekről szóló könyveiben (1690, 1696) Andocsot nem említi.

A kegy hely és a plébánia gondozását gróf Volkra Ottó veszprémi püspök 1716-ban a Ferenc-rendre bízta. A ma is meglévő barokk kolostort a XVIII. század közepén építették. A templom új titulusa a korábbi Mindenszentek helyett Mária mennybevétele lett, ettől kezdve ez a fő búcsú napja.

A legenda szerint a templom szentélyét, a gótikus kápolnát a kegyszoborral együtt angyalok hozták el vasrudakon Kalocsáról a somogyi dombok közé Andocsra, mert ott a török katonák éjsza27