Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Monok
Monok a Szent Kereszt búcsújáró helye (D térkép) Az egykori Zemplén megyei kisközség - Kossuth Lajos szülőfaluja - a legutóbbi időkig a Kassai egyházmegye része volt. Ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez és az Egri főegyházmegyéhez tartozik. A Monoky család ősi, névadó faluja. A XIV. században épült fel a család várkastélya, az ún. Kiskastély, amelyet nemrég felújítottak. A falu házasodás révén került az Andrássy család birtokába. A reformáció idején protestánssá lett faluban csak 1730-ban kezdett ismét működni a római katolikus plébánia. A XVIII- XIX. század fordulóján épült meg a mai nagytemplom, amelynek titulusa a Látogató Boldogasszony, azaz Sarlós Boldogasszony. A falu búcsújáró helyét, a Kálváriát a temető fölötti domboldalon 1910-ben Simkó István és Kiss Mária építtette fogadalomból a Szent Kereszt tiszteletére. A keresztút egyes állomásait pedig tehetősebb családok emeltették, akik közül többen a stáció mellé is temetkeztek. Sírjukat és a stációs kápolnát leszármazottaik máig gondozzák. A monoki Kálvária-búcsú vonzereje fokozatosan nőtt az 1910-es években. Nagyobb jelentősége 1920 után lett azáltal, hogy a trianoni békeszerződés Kassát elszakította Magyar- országtól, így nehézkessé vált a kassai Kálvária-búcsú látogatása, ezért inkább a monokit választották. A monoki Kálvária búcsújára érkező precessziók közül külön ki kell emelni a gönci búcsúsokat, akik az 1930-as évektől kezdve hozzák súlyos, több méteres keresztjüket - egykor végig gyalogszerrel Gönctől Monokig, ma vonattal Golop vasútállomásig, s onnan gyalog. A faluba beérve a keresztet a monokiak viszik. 117
