Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Márianosztra

Ma kell kihúzni a szomorú tőrt,

Melyet az élet szívembe belévert,

Ma felejtek el minden igazat S ma bocsátók el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt, Szívemet most már csak Mária lássa S e Mária nem régi fancsali,

De mindennek egyesitő, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,

Mária a zászlóknak szent zászlója,

Mária a mennyei paripa,

Ha vágtatván visszaköszönök róla.

„Óh, Mária" - hallga -giling-galang,

„Óh, Mária” - és mégis ez a minden:

Ma érkeznek Pócsról a búcsusok S processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenem Azoknak, akik halálomra lesnek:

Úgy kívánja a pócsi Mária,

Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,

Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni: Egy Mária, még hogyha pócsi is, Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-húr elszakadt S az emberben a barátja se hisz már,

Jön Mária s Pócsról a búcsusok,

Jön a szívünk, múltúnk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám, Legyőzni mindent, mi ellenem támadt, Mutatni egy példátlan életet S nem bocsátni el az én Máriámat.

107