Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Máriakéménd

képével. Az egyházközséget 1776-ban a Pécsi egyházmegyéhez csatolták.

Máriakéménd első kegyképét egy pécsi asszony festtette 1746- ban, mert lánya szembajából Mária közbenjárására meggyógyult. Ennek helyébe 1758-ban egy újabb Mária-képet készíttettek, amely a filiális templomok patrociniumait is ábrázolta: Szent Józsefet (Márza), Szent Miklóst (Liptód), Szent Mártont (Kéménd) és Szent Lőrincet (Szederkény). Ezt másfél évtized múlva felcserélték a mai Mária-szoborral. A képre csupán kerete emlékeztet. A régi metszetek tanúsága szerint a Mária-szobor jobb kezében hármas rózsaszál volt, míg ma ott egy jogart látunk.

Az 1770-es években kripta került a templom alá. A Kálvária a múlt század közepén épült, s ekkor állították fel Szent Anna- és Nepomuki Szent János-mellékoltárait is a templomban.

Búcsúkiváltságait XIV. Kelemen pápától 1773-ban kapta Nagyboldogasszony napjára és más Mária-ünnepekre.

A templom első \e\V.észei ferences atyák voltak, majd egyházmegyés papok után 1914 és 1926 között az Isteni Ige Társasága telepedett le itt.

Máriakéménden a nagyobb Mária-ünnepeket búcsúkkal ünnepük. Fő búcsúi: Nagy boldogasszonykor (augusztus 15) és Kisasszony-napkor (szeptember 8) vannak. Fontosabb búcsúk még: Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25), Sarlós Boldogasszony (július 2), Mária nevenapja (szeptember 12) és Fájdalmas Anya ünnepe (szeptember 15).

A mai barokk templom szentélye a XV. századból származik. Egyedülálló és figyelemre méltóan szép a főoltár építménye, amelynek két oldalán rokokó keretekben hét-hét rózsafüzér-titok fára festett képe látható. A dicsőséges olvasó 15. titkát a kegyszobor jeleníti meg: „Ki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott”. Ezért tartotta a jobb kezében Mária az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasót jelentő hármas rózsát. (Szilárdfy Zoltán művészettörténész megállapítása.)

A templom déli oldalánál Antiochiai Szent Margitnak, a

102