Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Máriagyűd
a Dráva menti népek közös Mária-kegy helye (C térkép) Kisközség Baranya megyében, a Pécsi egyházmegyében. Siklós közvetlen közelében fekszik. Az egyik legnagyobb és legrégibb búcsújáró helyünk. A terület fontos távolsági utak közelében fekszik. Hányatott sorsa ezzel függ össze. A római Pannónia része volt. Mielőtt a honfoglaló magyarok vették volna birtokba e tájat, hunok, lon- gobárdok, avarok és szlávok éltek itt. A „Gyűd” név a régi magyar „Győ” szóból származik, amely egy török-kazár eredetű méltóságnévre utal vissza. A község a XIII. században a pécsi káptalan birtoka, s több más szomszédosával híres bortermelő település. A környék népének lelki gondozását a vókányi bencés és a Nagytótfalu határában lévő Agoston- rendi kolostor látta el. A magát szívósan tartó hagyomány szerint II. Géza király építtetett itt egy templomot 1148-ban Szűz Mária tiszteletére, mert annak szobrához és a közelében lévő forráshoz már akkor is sokan zarándokoltak. Itt vonultak keresztül a VII. Lajos király által vezetett francia keresztes csapatok. A XIV—XV. században sok főúr és püspök ellátogatott ide, köztük Janus Pannonius pécsi püspök (1460-1472) is. A török megszállás idején, 1543-ban a templomot mecsetté alakították. A mohamedán uralom alól csak a nagyharsányi győzelem (1687) után szabadult fel. Időközben azonban, mondja a hagyomány, a régi kegyszobor eltűnt, ezért 1698-ban P. Králycsevics Tamás Kaproncáról hozott egy új szobrot. Ezt 1704-ben a kuruc csapatok elől Siklós várába, majd a Dráván túlra, Eszékre vitték. A Rákóczi-szabad- ságharc után a gyűdiek szerették volna visszakapni a kegyszobrot, 95
