Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Kács

Kács

búcsújáró hely a Szentháromság tiszteletére (D térkép)

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisközség az Egri főegyházmegyében, a Bükk-hegység déli lábánál fekszik.

Anonymus Gestája szerint a honfoglaló magyarok itt, a Nyá- rád-patak közelében pihenőt tartottak. Ez a hely lett később az Orsúr nemzetség szállásbirtoka, nemzetségi székhelye, ahol a nemzetség szakrális központja is állt, a Szent Péterről elnevezett bencés apátság. Ezt a XIII. század közepén egy határjátás (peres határmegállapítás) során említik. A kolostor egy évszázaddal később a pálos rend kezébe került, vagy pedig egy pálos remete időzhetett a környéken az írások szerint. A kolostort 1549-ben Serédi Gáspár és Balassa Zsigmond feldúlták. A pusztulást később a török tette teljessé.

A falu még az 1500-as évek végén újratelepült és a reformáció idején is megmaradt katolikusnak. A középkori kolostor romjaiból 1724-ben építették újjá kis templomát, amelyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek.

Erre utal a hely egyik legendája is, amely elbeszéli, hogy egy lány a templom melletti hársfán három fehér bárányt pillantott meg. Látomását a Szentháromságos Egy Istenre való mennyei utalásnak tartották.

Kács hosszú időn keresztül, s napjainkban ismét Tibolddaróc filiája.

A szőkébb környék falvait vonzó búcsút Szentháromság ünnepén, a pünkösd utáni vasárnapon tartják.

87