Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
ON o m Különben érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy amíg a megépítendő színházépülettel kapcsolatos viták állandósultak, és csak a XIX. század legvégére jártak eredménnyel, addig az időjárásnak mindvégig kiszolgáltatott „bódé” pont azzal biztosított előnyt az ittenieknek, ami a hátránya volt. Hiszen az állandó társulatok éppen nyáron érnek rá kimozdulni otthonukból, pénzt keresni, előbemutatókat tartani, vagyis Nagyváradnak - a bérleti szerződés és a színi szövetségek időszakában egyaránt - kivételes alkalma nyílt válogatni a mind nagyobb számú jelentkező közt, néhány fellépésre meghívni akár a legnagyobb művészeket, vendégül látni külföldi együtteseket és hírneves színészeket. A Váradra jellemző érdekesség- hajhászó kultúrszomjnak köszönhető az a páratlan színháztörténeti esemény is, amelyről a magyarországin kívül beszámolt a német és osztrák sajtó, sőt a francia Figaro szintén hírül adta: tudniillik ugyancsak a Sebes-Körös parti városban tartották 1897- augusztus 15-én azt a szabadtéri előadást, amikor a híre bejárta az európai sajtót: tudniillik az első szabadtéri előadást ugyancsak a Sebes-Körös parti városban tartották 1897. augusztus 15-én, amikor Jászai Mari gondosan előkészített módon, az alkalomra rekonstruált görög színpadon a Rhédey-kertben, egyetlenegyszer eljátszotta legnagyobb szerepét, Elektrát. (Jótékonysági céllal: a bevétel egy részét a kolozsvári Mátyás-szobor felállítására ajánlották fel!) A különleges művészeti vállalkozás megvalósításában és propagálásában nagy része volt a váradi értelmiség mindmáig vezető elitjének számító magyar újságíróknak, akik Erdély és a Partium legrégibb napilapjának, a Nagyváradi Lapoknak 1868-as megjelenésétől kezdve, sok-sok szellemes, némelykor vitriolos kritikát, cikket jelentettek meg a színházi élet jobbításának szándékával. Az 1899-1900-ban, Fellner és Helmer bécsi műépítészek tervei szerint épült Szigligeti Színház megnyitójának évében került például a Nagyváradi Napló, majd a Szabadság szerkesztőségébe a 23 éves Ady Endre, aki szép jegyzetben üdvözölte az 1900. október 15-én ünnepélyesen felavatott új teátrumot. Nem sokkal később itt írta színházi cikkeit Juhász Gyula is, csak neki nagyobb pechje volt, mint Ady- nak, ugyanis az ő „Lédája” - Sárvári Nusi ezt a szerepet játszotta az Atalanta című Juhász-darab nagyváradi ősbemutatóján - észre sem vette a kopott öltözetű, rajongó tekintetű, ifjú publicistát. Ekképpen Juhász Gyula sírig tartó szerelmi bánatot, a magyar irodalom pedig az örökbecsű Anna-ciklust köszönheti a kis színésznőnek. Ady kollégája és legjobb barátja Nagyváradon Bíró Lajos, aki kritikusból hamar drámaíróvá avanzsált, és akinek Sárga Liliom című színművét Dutka Ákos méltatta a váradi ősbemutató után. A két világháború, illetve a trianoni és párizsi béke véget vetett a „Pece-parti Párizs” századfordulós csillogásának is, kulturális és színházművészeti fejlődése egyaránt lelassult. Régi fénye ugyanúgy megkopott, mint gyönyörű teátrumának külső stukkói vagy belső arany-díszítései, amelyeket éppen most rekonstruálnak, restaurálnak... Jelenleg a Szigligeti Társulat a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozataként működik népszínházi profillal, mint hagyományos nemzetiségi teátrum. Nem csupán a város történelmi gyökerei, kulturális jellege és szellemisége rokon az esztergomival, de a mostani magyar társulatot műsorpolitikája, tradicionális színpadi szemlélete is alkalmassá teszi arra, hogy nyaranta évfordulókhoz kötődő történelmi dráma-produkcióival, a nagyváradi színjátszás történetét végigkísérő zenés-szórakoztató jellegű darabjaival, továbbá kortárs erdélyi szerzők színműveinek ősbemutatóival gyarapítsa az Esztergomi Várszínház határon túli repertoárját. [1999] Az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc leverésének 150.
