Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

Rehullt A Függöny” (Esztergom és Vidéke, 1998. augusztus 27.) Véget ért a Várszínház idei évadja. Ebből az alkalomból - kérésünkre - Horányi László, a Várszínház művé­szeti vezetője röviden értékelte az intézmény 1998-as nyári szezonját és a tervekről is szólt.- Nem biztos, hogy képes leszek objek­tiven, elfogulatlanul elemezni színházunk idei teljesítményét - kezdte válaszát az ismert színházi szakember. - Egy biztos: az emberek egyre inkább felfigyelnek az esztergomi Várszínház előadásaira, s nemcsak itt, Esztergomban, de ország­szerte, sőt a határainkon túl is. Úgy vélem, az itt lakók magukénak érzik ezt a szín­házat, akkor is, ha tetszik, akkor is, ha nem egy-egy előadás. Örülünk, ha vitát kavar, véleményeket ütköztet, tehát gon­dolatokat ébreszt valamely produkciónk.- Gondolom, ez is az egyik célja.- Igen. Mert mi is a színház? Egyrészt az érzékek művészete. Másrészt egy olyan művészeti gyűjtőlencse, amely a mozgás, a zene, a tánc, a próza, a képi megjele­nítés eszközeit összesítve kíván valamit a tudtunkra adni. Nyilvánvalóan ezek a művészeti eszközök nem egyformán hat­nak mindenkire. Minél jobban odafigyel valaki, annál inkább befogadóvá válik, de ezzel együtt jobban észreveszi a hibákat is. Mi azért is örülünk a kritikának, mert az odafigyelés, a segíteni akarás jelét lát­juk benne.- A művészeti vezető elégedett-e a teljesítménnyel?- Már csak azért sem lehetek teljesen elégedett, mert az előadások zöménél valamilyen kompromisszumra kénysze­rültünk az adott technikai feltételek miatt. Gondolok itt például a Légy jó mindhalá­lig előadásával kapcsolatos gondjainkra, hiszen ezen a színpadon nem lehetett megvalósítani az eredeti darab díszle­teit, helyszíneit. Voltak szereposztással kapcsolatos gondjaink, tévedéseink is. Ennek ellenére színvonalas produkciókat láthattunk, néhány kimagasló színészi teljesítménynek is tanúi lehettünk. Talán elég utalnom a Tamási-darab főszereplő­jének, Czintos Józsefnek igen meggyőző alakítására.- Az érdeklődés igazolja-e mindezt?- Nem volt mindig zsúfolt a nézőtér, de az, hogy még a komolyabb, nehezen emészthető daraboknál is 80-90 szá­zalékos volt a nézőtér telítettsége, az a siker jele. Művészi sikernek könyvelem el azt is, hogy az előadások egy része saját produkciónk volt. A színház sikerét jelzi továbbá, hogy egyre több külföldi színház érdeklődik az esztergomi fellépés lehető­sége iránt, s ez nem csak színházunknak, de a városnak is sokat jelent. Mindez nem elhanyagolható erkölcsi elismerés.- No és az anyagi siker?- Nincs olyan színház ma Magyaror­szágon, amelyik el tudná magát tartani. Ez nekünk sem sikerülhet, még telt házak mellett sem. Ilyen olcsó jegyárakkal meg különösen nem, már pedig nem szeretnénk tovább emelni a belépők árait. Ha nem kapnánk jelentős támogatást különböző szervektől, aligha tudnánk létezni. Visz- szasüllyedhetnénk a „hakni-színházak” színvonalára. E támogatásoknak köszön­hetően, melyeket különböző pályázatokon nyertünk el, jövőre újabb fejlesztéseket tervezhetünk. [..W ] Szánthó Barna Horányi László a Légy jó mind­halálig című musical gyerek- szereplőivel 00 cr cr CD-LU co •=> cr CD CL -UJ co cn 05

Next

/
Oldalképek
Tartalom