Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Folytatódnak a várjátékok

színház jövője szempontjából az egyik leg­fontosabb teendőt vetíti előre. Ez pedig nem más, mint a helyi erők bevonása az új szabadtéri intézmény nép­szerűsítésének céljából. Ez a - lehetőleg minél folyamatosabb - együttműködés azt a szándékot is jelzi, hogy ezek a ren­dezvények egyfajta „családias" légkört is jelenítsenek meg. Az 5 előadást (d+1 főpróba] összesen 107A fizető és 236 tiszteletjegyes néző tekintette meg. Az évad költségvetésének teljes össze­ge: 1 millió forint. Ebből a megyei tanács támogatása 500eFt-ttett ki; a művelődési minisztériumtól és az országos idegen- forgalmi hivataltól összesen 200eFt-ot sikerült elnyerniük; maga a város pedig 300eFt-tal járult hozzá a kiadásokhoz. [Ez utóbbi támogatásra a következő évben nem volt szükség.] Bőgel József a Magyar Nemzet hasábjain az alapítók ars poétikájával szinte szósze- rint egyezően fogalmazta meg: A helyiek technikailag, hangulati­lag jó teret biztosítottak színésznek, műszakinak, nézőnek egyaránt, s ennek két következménye volt: ritka pillanat­ként, alkalmanként a magyar állami­ság kezdeti építészeti emlékeinek és a magyar katolikus egyház építményeinek és intézményeinek tőszomszédságában visszajött valami a közép-kelet-európai dramatikus színházi múltból, hogy egy írói, színjátéki bravúrral megteremtse a senkit sem bántó, sőt mindkét oldalról (hívő és nem hívő) elismerést kiváltó rea­lizmus diadalát. Nyomában a felismerés: ilyesmit a főiskolásokkal kell a jövőben is csinálni. (Magyar Nemzet 1986. október 4.) Jézus szerepében és árt állá vitézként Rákosi Károly [balra] A Vargáné szerepében és angyalként Spolarics Andrea [jobb oldalon] n CD

Next

/
Oldalképek
Tartalom