Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Esztergomi várjátékok
o r^\ 2 1983. Lesz-e FOLYTATÁS? A különféle zeneszerszámok megszó- laltatói, röviden: énekmondók - hol a Várhegynek a Tanítóképző Főiskola felé lejtő oldalában, vagyis a katonaköltő szobrának közelében, máskora palota-udvarban, nem egyszer pedig a kapu-szorosban állították fel színpadukat. Az Esztergomi Históriásoknak a Várhegyen vándorló színpada a városi tanács szétszedhető vasvázas dobogójának „jobbik énjét" jelenítette meg, egyébéként ugyanis május elsejék alkalmával ezen fogadták a Széchenyi térre nagy tömegben „önkéntesen" vonuló és ugyan így lelkesedő tömeget, annak elhivatott tanácsi, gazdasági és korántsem utolsó sorban pártbéli vezetői,..a nézőtér ülőhelyei - mintegy 900 széket - a Vadvirág Kemping kölcsönözte. Ami mindennek pénzbeli támogatását illeti, ezt a Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal - a Koditek Pál, az esztergomi fiókvezetőjobbizásának" köszönhetően -, a Dunakanyar Intéző Bizottság, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, továbbá a városi és a megyei tanács adta össze; 1983-ig a Magyar Hanglemezklub országos központja is hozzájárult a költségekhez. A Vármúzeum főként a helyszínek] bérleti díj nélküli biztosításával csatlakozott a támogatók szerencsére népes csapatához. A krónikásnak illő feljegyeznie, már csak azért is, mert ritkaság számba ment, hogy a „magas minisztérium" szintúgy folyósított pénzeket - összesen egyetlen egy alkalommal, Pozsgay Imre minisztersége idején. A helyi amatőrök érdeméül kell följe- gyenünk, hogy 1967 után 15 évvel a Dobó Gimnázium diákszínjátszói - Dévényi Ivánná rendezésében - mutatták be újra Balassi Szép magyar komédiáját a Várpalota bástya-teraszán. Gondolatok az esztergomi várjátékok felújításáról Országszerte szaporodnak a különböző nyári színházi események. Legszebb történelmi városainkban és épen, vagy kevésbé épen maradt várainkban szívesen rendeznek szabadtéri színházi előadásokat. A Színművészeti Főiskola végzős hallgatói 1980 nyarán szerették volna bemutatni Balassa „Szép magyar komédiáját” az esztergomi várban s ezzel a kísérlettel felújítani az esztergomi várjátékokat. A városi tanács művelődési osztálya nem rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, amellyel ez kivitelezhető lett volna. Ilyen előzmények után kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy kell-e Esztergomnak nyári „színház”, a Dunakanyarnak és a magyar idegenforgalomnak: az esztergomi várjátékok. Vannak-e ennek hagyományai, létezik-e közönségigény, s milyen arculattal lehetne újjászervezni ezeket a nyári játékokat. SZÍNHÁZI HAGYOMÁNYOK Először a hagyományokról, a múltról szólnék. Esztergom azok közé a városok közé tartozik, amelyek gazdag színház- történeti múlttal rendelkeznek. Ennek szerves részét képezik a nyári színházi hagyományok is. Most a valóban gazdag múltból csak ezeket a nyári színházi eseményeket emelném ki, ezeket is csak akkor, ha igazán jelentősek voltak fölvillantva valamennyi korszak nyári színjátszásának sajátosságait a múlt század elejétől kezdődően. 1816-tól bizonyíthatóan rendszeresnek mondható, hogy különböző társulatok hosszabb-rövidebb ideig tartottak színielőadásokat a városban. Milyen feltételek teszik lehetővé azt, hogy Esztergomban várjátékokat szervezzenek? Önmagát kínálja ehhez a Várhegy és a vár eddig már helyreállított része. Van tehát egy vár, amelynek
