Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
212 A XXL században persze Bezerédi a munkatársaival együtt sokat dolgozott a szövegen, amelyben komikus elemként találhatók Gárdonyi nagy népszerűségét biztosító „göregáboros” és „durbints-só- goros” tárcanovelláiból vett részletek is. Az azonos nevű figurák remek epizódszerepek: a nála több mint egy fejjel magasabb feleségétől (Szvrcsek Anita) rettegő, különben joviális bíró Göre Gábor, akit Komáromban Fabó Tibor személyesít meg, illetve az „Ott egye meg a fene” szava-já- rású Durbints sógor, akit Németh István kelt életre. Ám a cselekmény középpontjában a gazdálkodó Baracs Imre (Manases István) története áll, aki esküvője előtt megfogadta, hogy többé nem iszik bort- nehogy úgy járjon, mint a verekedésért elzárt öccse, Matyi (Hajdú László). Azonban amikor a testvére kiszabadul, épp a felesége, Baracsné Szúnyog Juli (Holocsy Krisztina) unszolására - hogy ne maradjon szégyenben a falu férfitársadalma előtt- inni kezd, s amitől félt, bekövetkezik: lerészegedve szörnyen agresszívvá válik, s alaposan elagyabugyálja asszonyát, aki erre visszaköltözik az anyjához (Varsányi Mari). Innentől egyik házastárs sem hajlandó közeledni a másikhoz, ám a darab végére mégis kibékülnek. Ez a kibékülés a fiatalabb testvéreik boldogságát is meghozza, hiszen Imre öccse meg Juli kamaszlány testvérébe, Szúnyog Roziba szerelmes. (Rozit Holocsy Katalin játssza, aki a magánéletben is a főszereplő színésznő húga, mindketten a fiatalon elhunyt hajdani igazgató, Holocsy István lányai.) Bezerédi Zoltán a bemutató előtti interjúban ekképp magyarázta darab-választását: „A magyar zenei kultúrának sokkal gazdagabb kincsestára a népzene, mint a musical A musical ugyanis amerikai népzene. Miért kéne olyan kultúrát majmolnunk, amit nem is tudunk mindig elénekelni, eltáncolni? Viszont van egy olyan zenei kultúránk, amit bőségesen tudunk használni, és legalább olyan hatással van a közönségre, mint a musical vagy az operett. A bor magyar történet, magyar viszonyokkal, mindenki számára minden érthető benne. Nem szerettem volna lineáris történetet mesélni. Más Gárdonyi-novellákból is emeltem részleteket A bor előadásába, mert egy kicsit kiderült, hogy a Gárdonyi azért mégsem annyira remek drámaíró. Ám a nyelvezete gyönyörű! Szép történeteket mesél, szép szavakat használ olyasmikre, amikről mi ma már primitívebben beszélünk. Azt mondja például a darabban Özvegy Szunyogné: »Törvénynek kéne az ilyen embert megbüntetni. Mert ha idegent megüt az ember, börtönbe kerül, ha meg az esküdt feleségét megcsigázza, azért még csak a bíró se szól.« Megcsigázza. Milyen gyönyörű szó!" Az eredmény pedig a kritikus Nánay István véleménye szerint: „Bezerédi Zoltán nemcsak az író intelmeit fogadta meg, amikor a komáromi Jókai Színháznál elvállalta A bor színre állítását, de azt az előadásmódot is megtalálta, amellyel e darabot a műfaj jellegzetességeit nem megtagadva, mégis mai hangon és színpadi nyelven lehet játszani. Lengyel Anna dramaturggal közösen lehántotta a szöveg népieskedő túlzásait és egyszerűsítette a túlburjánzó jeleneteket. Kiemelte a cselekményt a couleur locale-t idéző falusi közegből, s a színpad közepére kerítéssel körülvett, döntött, trapezoid alaprajzú dobogót helyezett, ezen játszatta a két főszereplő drámáját kibontó jeleneteket.” ( Lásd Nánay István: A népszínmű él - Revizor, 2008. július 9.) A történet tanulsága is nagyon aktuális manapság - főként ahogy azt a rendező magyarázza: „Baracs Imre erősen ittas állapotban ugyancsak megcsigázza Szúnyog Julit. Innentől mintha egy mai család képe rajzolódna a néző elé. Gyermekével rokonhoz költöző asszonnyal, a családjától külön élő, makacs, alkoholista férjjel. Nekem azt jelenti ez a mű, hogy a bajt elkövetni nagyon könnyű, rehabilitálni viszont roppant nehéz. Valamitől
