Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Esztergomi várjátékok

GSZTGRQOMI VÁRJÁTÚKOK O rí 2 1962-1988. Gondolatok az esztergomi Vár-játékok után (Dolgozók Lapja, 1962 augusztus 18.) A kürtös fönn a magasban megfújta kürt­jét. Alakja a reflektorok fényében élesen elvált az esti ég tinta kékjétől és a város fölé nőtt. Hangszeréből messze szállt a dallam, búgott és zengett túl a házakon, ki a végekre. Ha festő vagy grafikus len­nék, megfogtam volna ecsettel a képet és a pillanat varázsát, mert ennél kifejezőbb, megkapóbb emblémát és jelképet keresve sem találhatnánk az édes hazáért a város­falakon elesett költő, Balassi Bálint emlé­két idéző Esztergom nagyszerű ünnepségei számára. Mert bár kis dolog: embléma is kellene már, hiszen nem első alkalom volt ez az idei, tavaly is, meg annak előtte is ren­deztek kulturális napokat itt a városban. Esztergom minden adottsággal rendel­kezik igazán jelentős és méltó kulturális napok megrendezéséhez. Évszázados múlt benne viharos történelmünk gyö­nyörű, tárgyakban, eseményekben, nagy alakjaiban ide kötődő emlékei, kultúránk gazdag kincsestára, ódon utak, festői kör­nyezet - mindez szinte önmagát kínálja. Az előző évek megmozdulásai mégis kiló­gtak ebből a keretből, s elsősorban azért, mert a program nem erre szabódott. Olyan volt, amelyet bárhol, bármikor be lehetett volna mutatni, a városhoz semmi sem kötötte. S ha most, az idén igazi sikerről szólhatunk, az elsősorban azért lehetséges, mert ezen a területen történt változás: kialakulóban van az esztergomi ünnepségek egyéni arculata. így lesznek a kulturális napokból esztergomi várjáté­kok, az időtlen és általános programból a helyi hagyományokban mélyen gyökere­ző, sajátos varázsú ünnepségsorozat. A Balassi-emlékest ennek az elképzelés­nek első lépése volt már. A nagyszerű, a vár adta történelmi miliőt látványosan fel­használó rendezés, az avatott kézzel válo­gatott és kitűnően előadott műsorszámok élménnyé avatták ezt az estét. A program további eseményei között még nem minden esetben érvényesült az előzőekben vázolt eszme, de az összkép helyes irányba mutat: a helyi történelmi, művelődés-történeti hagyományoknak művelődés-politikánk­ban való fokozottabb felhasználása felé. Balassi izzó hazaszeretete, a haza pusz­tulása láttán érzett és kifejezett fájdalma, mindazoknak dicsőítése, akik életük árán is tenni mertek - erről szóltak olyan szé­pen az évszázadok távolából is, Esztergom­ban előadott versei, s ezeket az érzéseket a közönségben is magas érzelmi fokon keltet­ték újra életre. E kettős - érzelmi és értel­mi - hatás volt a legjelentősebb eredménye ennek az augusztusi estének. Ugyanakkor figyelmeztető is, hiszen nemcsak Eszter­gomban, hanem szerte a megyében, ha nem is ilyen bőségesen, de rendelkezünk eddig felhasználatlan hagyományokkal. A szocialista hazahság érzésének elmélyí­téséhez, igaz tartalmának megértéséhez nagy lehetőséget és segítséget jelenthetne másutt is felkutatásuk, ápolásuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom