Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
o rí csak vendégként szerepet vállaló Horányi László szerencsére szintén igazi csapat- játékos - ezt korábban Temesváron is bizonyította. „Horányi László alakítja a hideg és hajthatatlan Bíró szerepét. Szenvtelen- ségejól ellensúlyozza Tóth Tibor érzelmi kitöréseit a kihallgatások alatt. Horányi által a Bíró az előadás egyik legfontosabb alakjává válik, ő az egész előadás érzelmi súlypontja. Nélküle nem lenne annyira drámai a többiek hisztérikussága.” - írja Hübschné Dráfi Anikó az Atelier 2007. 2. számában megjelent színikritikájában. A Bíró szerepe és főképpen a színész partneri felelőssége különösen az egész produkció legkényesebb részében növekszik meg: Dimitrij vallatási jelenetében, amelynek a végére tudniillik Tóth Tibor nem csupán lelkileg, de ténylegesen anyaszült meztelenre vetkőzik - a közönséggel szinte testközelben... A két művésznek és a rendezői koncepciónak köszönhető, hogy az ominózus rész nem csupán ízlésesen van megoldva, de az előadás tetőpontjává és talán legmegrendítőbb pillanataivá emelkedik. A révkomáromi szereposztás jelentős sikereket arathatott a vendégjátékokon is: Esztergomban és a nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztiválon, illetve Budapesten és Pozsonyban ugyancsak egyformán nagy érdeklődést váltott ki, és zömében pozitív fogadtatásra talált. A legközelebbi magyar színtársulat Révkomárom éppen feleúton található Budapest és Pozsony között. Sok fontos történelmi esemény kapcsolódik a városhoz, amelynek gazdag színházi múltja is van. A jezsuita iskolai színjátszás például már 1681-től rendszeressé vált itt, 1769 és 1773 között Felix Berner német vándortársulata jelent meg többször is a városban. 1789-ben Komáromban írta ki Péczeli József az első hazai pályázatot magyar nyelvű, magyar történeti tárgyú szomorújátékra. Itt mutatták be diákok 1789-ben Iliéi János Tornyos Péter című vígjátékát; 1792-ben pedig Az öreg fösvény (Zsugori) c. Moliére-adaptációját. l802-ben magyar nyelvű előadásaival Komáromban kísérletezett J. J. Nouseul német truppja is. Az első hivatásos magyar társulat azonban Benke József és Kemény János vezetésével Pestről érkezett, és l8ll. május 8-án, a Zichy-palota első emeleti báltermében, mutatkozott be. Ettől kezdve rendszeressé váltak a magyar együttesek látogatásai, de állandó színházépület nem lévén, előadásaikat különböző bérelt helyszíneken tartották. Amikor 1919-ben Csehszlovákia megalakult, a határt a Duna mentén húzták meg, és így Komárom városa, mely az 1892-ben átadott Erzsébet-híd két oldalán terült el, kettészakadt. A déli, kisebb városrész, mely 1896-ig Szőnyhöz tartozott, Magyarországon maradt és megtartotta a „Komárom” nevet; a régi Komárom pedig, amelyet történeti múltja okán „Oregko- máromnak”, később „Révkomáromnak” is neveztek, hivatalosan Komárno lett, és az 1920-as trianoni diktátum értelmében Csehszlovákia része. Az I. bécsi döntés 1938-ban magyarországi helységként újra egyesítette a várost, majd 1945-ben, az ismét Csehszlovákiához csatolt északi városrész nagyjából 96%-ban magyar lakosságából 9000 embert kitelepítettek, és helyükbe szlovákokat költöztettek. Miután a csehszlovákiai magyar színjátszás a két világháború között Pozsony és Kassa köré szerveződött, Révkomáromnak csak kisebb vándortársulatok jutottak, majd több éves kényszerszünet után, a második világháborút követően csupán 1950-ben indulhatott újra a szlovákiai Állami Faluszínház magyar tagozatával. 1952-től pedig a Magyar Területi Színház feladata lett a város színházi életének felpezsdítése.
