Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
A hívő és hitre szomjazó ember érdeklődése a bibliai témák iránt azonban a millennium évében talán még aktuálisabb, mint közvetlenül az 1989-es beteljesülésnek hitt eseményeket követő napokban. Tizenegy évvel később „mialatt János, a narrátor (Szőke Kavinszky András) Jézust (Sebestyén Aha), a látót idézi, a háttérben Marosvásárhely fekete napjait, az Egyetem téri véres ütközetet és háborús jeleneteket láthatunk. Az előadásban ezek a képek ellenpontozzák a szeretetet, a gyűlölet- és félelemmentes kapcsolatokat.” (Lásd Simon Judit Érzelmes, cinikus passió c. írását, a Krónika 2000. május 16-ai számában.) Nagyváradon Horányi László a zenés műfaj színre állításában különösen otthonos, és a János evangélista szemszögéből ábrázolt szép történet a két vendég- művésszel kibővített társulattal megint fantasztikus közönségsikert arat. Hogy mennyire, azt legérzékletesebben a nagyváradi költő-újságíró Gittái István Kőbe vésett fájdalom című jegyzete fejezi ki: „Végre színház! Istennek hála: mostanság estéről estére megtörténik a csoda a váradi színpadon. Egy kivételtől eltekintve váradi színészek által. Persze a csodához kellett Tolcsvay László gyönyörű, himni- kus zenéje, miként Horányi László rendező biztos kezű színházcsináló képessége is. Istennek még egyszer hála, hogy minden olyan szerencsésen összejött. 2000 kora nyarán, Nagyváradon. Jézus, János és a többi tanítvány férfihangja között felváltva meg-megcsillan Molnár Júlia kolo- ratúrszopránja, illetve Tóth Tünde drámai szopránja. Két én, két Mária. Előbbi alakítása, hangja teli szelíd áhítattal, vallásos hittel, szorongó küzdelemmel. Utóbbi meg, mint az örök anya, akinek szeretni egyszerű és természetes. Énekhangja, lénye, lelke-belülje csak úgy körülöleli a nézőt, miként magzatvíz a méhnek gyümölcsét. Jézustól való búcsújakor pedig szakasztott olyan Tünde arca, mint a gyermekét gyászoló anyáé. Megrendült és megrendítő...” (Bihari Napló, 2000. május 16.) Az esztergomi előadás krónikásai azért találtak kifogásolni valókat is az előadásban. Dezső László a Belvárosi Harangszóban (2000. július 1.) az 1991-ben született darab eredetiségét, eklektikus zenei világát kritizálja, ugyanakkor hangsúlyozza: „Viszont Horányi László rendező, és a nagyváradi színészek kiváló művészi érzékkel a rock opera valamennyi hiányosságát kiküszöbölik és az Evangélium szelleméhez mérten is autentikus és hiteles darabot adnak elő. A szereplők közül is ki kell emelnünk Tóth Tündét (Mária), Szőke Kavinszky Andrást (János apostol) és természetesen a Jézust alakító szatmári származású, fiatal és nagyon tehetséges Sebestyén Abát.” Az Esztergom és Vidéke 2000. július 6-ai számában Kis-Szölgyémy Emi pedig külön megdicséri a várszínházi helyszínre való sikeres adaptálást: „Horányi László rendezőként és díszlettervezőként az eddigi helyi ismereteit kamatoztatta, megmozgatta a környezet színjátékterét. Ha angyalok szóltak, a megfelelő magaslatból tehették. Mária mennybemenetele után a vár ablakából egy Mária-ikon tekintett ránk... No de sorolhatnám a fény, a hang, a füst hatásos alkalmazását, ami a rock műfajához stílusban, a hely szelleméhez hangulatában nemesen illeszkedett.” Két év múlva [2002] folytatódott az Esztergomi Várszínház és a Szigligeti Társulat zenés kooperációja. A Déry Tibor kisregényéből Pós Sándor által színpadra adaptált, Presser Gábor és a szövegíró Adamis Anna nevével fémjelzett musical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról hetvenes évekbeli vígszínházi bemutatója óta kultuszműnek számít. Az ezredfordulón - nyilván nálunk is egyre aktuálisabbá váló problematikája miatt - néhány újabb színpadi bemutató is készült belőle (például 1999-ben, a Szegedi Nemzeti Színházban). I i ^ ■ < !
