Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Felvezető: Irány a Várhegy!"

sorozatig terjedt. Egy-egy társulat itteni sorsa, vagyis sikere repertoárjuk tartalmán, a hatásos kivitelezés [játék, díszlet, jelmez, egyéb látványosságok] színvonalán, és a kettő hírverésén kívül - döntően a körülményeken: a helyi befogadásténye- zőin múlott.

Meghatározta az év- és napszak, a jól megválasztott hétköznapi vagy ünnepi alkalom: vásárok, kiemelkedő történelmi, nemzeti, egyházi, családi, országos vagy helyi évfordulók, események, amelyek vonzása várhatóan a nézők számát is növelhette. Mégpedig nem csupán helyből, hanem a szűkebb-tágabb régióból, a fővárosból, sőt az egész országból - netán külföldről is.

Az érsekség visszatérésével, 1820-tól, aztán egész Esztergom - és beutazóturiz- musának - jövője számára nyílik biztató távlat. Május 15-én, a sorsfordító napon, az ország minden részéből sereglenek ide a meghívottak és érdeklődők. Egy élelmes „magyar játszó társaság" szintén sietett kihasználni a nagy lehetőséget, és a „szegények javára" meghirdetett előadásuk nagy sikert aratott. 1829-ben pedig egy éppen Komáromban állomásozó társulat tartotta érdemesnek Esztergomba szeke- rezni, hogy Rudnay Sándor - a visszatelepítő hercegprímás - bíborossá avatásának tiszteletére vendégszerepeljen.

A vendégszereplésf-sorozat] sikerét továbbá igen jelentősen befolyásolta a hely[szín, színhely], ahol rendszeresn felléphetnek.