Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Egy "akadékoskodó" fellépés, mint a helyes döntés elősegítője

Örültek Esztergom város vezetői, örültünk mi is, névtelen műemléki munkások. Végre! Bekövetkezik az első ütem. Lesz új Vármúzeum. A Dunakanyar Intéző Bizottság (akkor még ezt az egyedüli címet viselte) is örömmel gondolt a kezdésre, és egyáltalán, hogy a hegyen további — és nem kis költségű, valamint — az idegenforgalmat fogadni képes és tiszteletre méltó múltunkat bemutató épületek fogadják majd a látogatókat.

Az eredeti terv szerint ötévenként kb. 20-20 millióval támogatták volna a Vármúzeum építését a felsőbb szervek — elsősorban az Országos Műemléki Felügyelőség —, mint mondottuk külön épületben.

A tervrajzokat ugyan gyanútlanul, de kissé ijesztőnek tartottuk, afféle modem kíméletlenségnek, amely nem veszi tudomásul, hogy a körülötte lévők méltóságteljes öltözékben, korukhoz hűen mutatkoznak. Ismételnem kell, hogy örültünk, hiszen a követelő szükséglet végre elismerést nyert, a fel- sőbbség pénzügyi támogatást ígért. (Húszmillió forint, mint első ütem, az 1970-es évek közepén nem volt csekélység.)

Hogy ilyenek a tervek? Talán mi, társadalmi munkások nem értettünk hozzá. Csak menjen, aminek mennie kell... Épüljön gyorsan valami. Hiszen van már pénz. S a korszerűsödő idők közgazdasági gondolkodása szerint, ha egyszer megkezdünk valamit így vagy úgy, azt be is kell fejezni. (Persze ez ma az 1980-as években sem elvetendő irányelv, csak kérdés mit, miből, hogyan!)

*

Nem nagyon nézhettünk mi bele ebbe a fellapozatlan tervkomplexumba. És nem is nagyon voltunk képesek odafigyelni, hiszen mind a műemléki, történeti, mind a művészeti, ítészi ismereteink e tekintetben legalábbis bátortalanok voltak. A tervhez az egyetértést nem is túl lelekesedve, de hozzáadtuk. Végre történik valami! (Itt kell megjegyezni, ugyan ki is kérdezett meg bennünket, a kis hatáskörű Dunakanyar területi bizottságot, hogy ez a Vármúzeum, az új, hogyan épül majd. Nem tudok visszaemlékezni kérdezőre. „Csak menjen, akárhogyan, mert elveszik a pénz!” Ez volt a városi szemlélet is.

80