Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Szerény előhang a tisztelt Olvasóhoz
Szerény előhang a tisztelt Olvasóhoz! Sanda gáncsok, enyhébb indulatok, mosolygós tartózkodások (visszatartások) meddőjén, majd olajos, sikamlós váll- veregetések pályáján haladt ez a könyv az Olvasó felé, az Olvasó kezébe. A könyv el akar mondani egy rendhagyó cselekvésmenetet, illetve: a cselekvések igazi rugóját, a meglelt JÓ akarását, a szándék cselekvéssé formálódását, a mindennapok gondolatainak és tetteinek egymást lendítő, néha egymásba kulcsolódó, de habzó ütközéseit is, ahogyan egy óriás német-alföldi gobelinen a víz tajtékzó mozgását a fehérből sárgássá váltott színes fonalakkal jelzik, amint Jézus és tanítványai hánykolódhattak a Genezáreti-tavon csónakjukban. E vízmozgás ütköző, - habos hátán a tenger-tó hullámvölgy szakadéka előtt a jézusi halászhajót, az emberhajót dobálja, fenyegeti a dühöngő víz. A hullámzást csak az isteni kéz, egymásba szelídítő mozdulatai képesek lecsitítani, ahogyan az a Genezáreti-tavon történhetett. Az úszó-lebegő csónak hánykolódása a lecsendesítő mozdulatra megnyugszik. A csónak-hajó a rajta ülőkkel egyenletesebben úszik célja felé. Ezen. a hajón, a mi könyvhajónk fedélzetének padjain bizony a legkülönfélébb emberek ülnek. Nemcsak halászok. Mellettük marxi—lenini vadászok szoronganak a szó fizikai és pszichikai értelmében, de együtt. Az eszmei csónak egy cél irányában halad, megjelölt közös cél felé: az esztergomi Várhegy irányába húznak az evezők akármilyen halász, akármilyen vadász is szorong egymás mellett. Beszálltak az egymást gyanakvón fürkészők, 5