Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Az esztergomi Várhegy sorsa 1945 után

Az esztergomi Várhegy sorsa 1945 után*

(Kortársi tanúvallomás az 1945 utáni Várhegyről és Esztergomról)

Ennek a könyvnek, mint esszéisztikus írásnak is, távol áll törekvéseitől a régészeti, művészettörténeti babérok közül valami jelentősebb levél leszakítása. (Ha egy-kettő mégis ölünkbe hull, boldogok leszünk, mármint az írás és az írás szerzője.)

E könyv célja inkább azoknak a társadalom-gyökerű erőfeszítéseknek a fölvillantása, amelyek mintegy 1967-től 1990-91-ig kis kerekítéssel negyedszázadnyi időtartamot ölelnek fel. Ez idő meghozta azokat az állapotokat, amelyek révén Esztergom város országosan is súlypontként szerepel az idegenforgalomban, és főleg az esztergomi Várhegy által terjeszti ki ezt a vonzását, a gondoskodás felelősségét is. E történelmi sziklák, dombok, hegyek és emberkéz-alkotta építmények együttesében szívesen vállalt munka-terheket rónak ránk, elsősorban azokra, akik a város lakói, szerény erejű képviselői vagyunk (vagy voltunk).

Igen. Az itt jelentkező feladat-felsorolás a város és az a fölött uralkodó hegy sebhelyeinek gyógyítása, vagy a félig gyógyult hegek eltüntetésére irányuló igyekvés, amelynek korunk erőfeszítései között adósságként bizonyos elsőbbséget kellene biztosítani.

* Itt jegyezzük meg, ez a könyv kiemelten meg akarja mutatni, hogy az újjáépítés szellemi és anyagi forrásai hogyan keletkeztek, hogyan teremtették elő talán a legnehezebb időkben azokat a támogatásokat, amelyekből a „Magyar Sión” és vele a város is valamelyest „felöltözhetett”.

29