Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Prímás érsekek értékes nyomai a hegyen
közökkel megépített új királyi palota sok és nemzetközileg a legjelesebb mesterek művészetét hirdetik (képek és kőfaragó-művészet). Már III. Béla idején az egyház hatalma fokozatosan tágult, erősödött. Ezt a hagyományt fia, Imre is folytatta, amennyiben a városi birtokok mellett a városnak a régi kiváltságait az egyház rendelkezési körébe utalta (Az egyház hatáskörébe került az Esztergom és a tűlparti Kákát, ma Párkány királyi vámszedési jog, majd az esztergomi piac vámjoga is.) A hegyen folytatott királyi várkastély-építés a XIII. század legelején ért véget. Itt jelent meg először a korban a leghaladóbbnak minősíthető építészeti stílus, a gótika. Esztergom ezzel Franciaországon kívül megelőzte a többi európai országot is. A csodálatos királyi palota és házikápolna építésének befejezése, amely 1226-1239-ig tartott, egy francia eredetű ember Limogesi Róbert nevéhez fűződik. Ez szinte természetes, mert az előzőekből is tudjuk, hogy a király francia származású felesége révén a franciaországi művészeti stílussal elsőrendű kapcsolatban állt, s azt építkezései során a Várhegyen is alkalmazta. A királyok által lassan az érsekek kezébe átadott esztergomi javak, s elsősorban a várhegyi kastély átadása azt jelentette, hogy a XI. század kezdetétől húzódó időben a kalocsai és esztergomi érsekek vetélkedéséből az esztergomi érsek került ki győztesen. Érseksége elnyerte a magyar katolikus egyházi jogok legfőbb tisztségeinek és e tisztségből származó rendelkezéseinek birtoklását, gyakorlását. A prímás, Magyarország vallásügyeiben a legfőbb tekintély, kezében volt az egyházi bíráskodás, a nevelésügy és a családjogok is. S a legfőbb jog, a királyok koronázásának joga is az esztergomi érseket illette meg. Prímás érsekek értékes nyomai a Hegyen Ezúttal talán a királyi alkotásoknál is rövidebben szólunk, kissé szűkre szabott névsorral azokról a prímásokról, akik e magaslaton maradandót alkottak, vagy a korábbi időkből rá19
