Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

A Várhegy újjászületésének még két kiemelkedő motívuma

Dr. Horváth István és társai egyelőre még nem bizonyított, de a feltevésnél már több tudományos érv birtokában (például emberi és állati csontmaradványokból is) megalapozottan feltételezik, hogy az ősember (?), vagy legalább több ezeréves „kezdeti ember” lakóhelyéül is szolgáltak a hegy oldalában bújó barlangok. A barlangbejáratok és a belül rejtőzködő maradványok még igen nagyértékű tudományos leleteket képviselhetnek.

*

...Egy kissé felkapaszkodva továbbhaladhatunk a várfalak mentén a Dunára néző északi oldalra. Ott találjuk a Rondellát, majd az ősrégi falakban most kialakított, de nem befejezett úgynevezett népi vallásos gyűjtemény múzeumát. A kiállított, s kiállítandó festett Madonnák, a szívén tőrrel átvert Szűz Anya-szobrok és festmények, a kereszten függő Krisztus barna lelógó fürtjei, a pirosán, de a falusi templomok levegőjétől még barnábban lelógó fürtök alatt a csurgó vér a sebekből. És a szentek, mártírok szobrai-képei, a naív, de igaz hittel vezetett kezek által vésett alakok, domborművek és ecsettel vont színek, a falusi templomok falairól, kis falba épített mélyedéseiből, zugaiból inkább a természethű ábrázolást, azaz magát az életet, mint a halál merevségét hirdetik. Igen. Sokkal inkább a mindig megújuló és a halál után is az életet, az örök életet kereső színek és mozdulatok uralkodnak a népi vallásos gyűjtemény szent alakjain. De várnunk kell, míg ez a múzeum, ki tudja tárni kapuit a látogatók előtt. (Sorsa egyházi részről sem eldöntött még. Talán el is akarják vinni innen a hegyről? Sokak számára fájdalmas dolog lenne!)

És ott van a Rondella alatti északi part. Ennek megkutatása talán már átnyúlik a következő évszázadba, az új évezredbe, s magát a partot is rendezni kell.

118