Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

A Várhegy újjászületésének még két kiemelkedő motívuma

kemény, kérlelhetetlen történelmi tanúságtétel. Egy 13-14 milliós nemzet — ideértve a diaszpórákat is — gránitsziklája, ahol egy nagy látókörű király kezdte meg uralkodását, s alapította meg immár több mint ezer éve fennálló nemzeti államát.

És így is készült a terv. Az Országos Műemléki Felügyelőség Horváth Béláék igazgatói támogatásával győzedelmeskedett a már említett felismeréssel. Itt nem a romboló és mindenképpen újat akaró modemkedés győzött, hanem az ezer év. A Szent István-i jelzés nyomán nekilendülő, s az 1980-as évek végén újraélesztett magyar történelmi, és történelméhez hű évezred vonul fel. Ez a múzeum, ősi falaiban, és a kiásott kövekben, méltó a magyar keresztény bölcsőhöz, amely talán nem pontosan ezen a helyen, de mindössze 100-200 lépésnyire arrább abban az asszony házban ringott, amely házból később kemény és céltudatos király származott.

Tervek, a jövő tennivalóinak vázlatos képe

A Dunakanyar Intéző Bizottság területi bizottsága 1991. őszén ismét szorgalmazta itt az újjáélesztést, az újjászületést.

Folytatódhatott tehát a Várhegy rendezése. Elsősorban már 1984-ben meg kellett határozni a fejlesztés főbb céljait. Ebből a szempontból a területi bizottság még 1984-ben a Komárom Megyei Tervező Irodát egy középtávú fejlesztési tervjavaslat kidolgozására kérte fel, rendelte meg a tervet(l), bár ebben a munkában rendkívül sok helyi lelkesedés, műszaki előrelátás, és teljességgel meg nem fizetett munka is rejtőzködött. Képeink többsége is az akkor készített füzetből valók. A tennivalók és a költségek előzetes felmérése is megtörtént a füzetben. (A tervet — mint mondottuk — a Komárom Megyei Tervező Iroda szinte teljesen társadalmi munkában készítette el. A tervben megfelelő rajzok, vonalas alaprajzok, és a régi írásokból rekonstruált falak, maga az egész vár, a fehér lakótorony, Vitéz János termének és konzolokra támaszkodó épületének kontúijait ábrázoló rajzok

116