Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A Hegy (a magyar Sion)
A Hegy (a magyar Sion) Egy koncentrált fogalmat bárhányszor is ismételgetünk, mint azt, hogy ez a hegy a magyar Sión, soha nem lehet kopottá tenni. Ez a hegy ebben az országban — a síkok felett, a síkok mellett sok más „hegy-féleség” mellett — alig nevezhető magasságát tekintve hegynek. A magasság, mint versenyérték, de önmagában pusztán természetes mérték, csak adottság, ha a magasságok a méteres geometriai mértéket jelentik, elfelejtve azokat a magasabb rendű értékeket, amelyek a hegycsúcsok, vagy éppen csak a magasabb dombnyi hegyek magaslataihoz tapadnak. A Himaláját megmászók, a kapaszkodók, megannyi életével fizető próbálkozó példáján megmaradt az életélmény — életvesztés — kísérletének árnyképe. A hegy mindig kiugró magasságot jelentett. És ha jött a baj, a megmászás lehetetlenülése, vagy éppen az életáldozat, vagy azok is akik ezt gondolatban végigkísérték, így sommáztak: a hegy túl magas volt; viharok, zord, kíméletlen időjárás: a felszerelés hiányos volt; csak a sikerért vágtak neki az ismeretlen csúcsok, a hóvilág-jégvilág kíméletet nem ismerő zordon titkainak. A magyar Sión nem ilyen hegy volt. És ma sem az. A méterek szűk körű világát átszakítva magasságát nem geometriai mérték, hanem egy nemzet fölötti, eszmei gondolati lét, a szublimált képviselet határozza meg. Ez a hegy, az esztergomi Várhegy maga a nemzet, a meghatározott létmagasság egy nép történelmi kezdetén, ahová felvitték, s ahonnét többször letaszították. Azóta is szertesugárzik a lét-fény, a meghatározó. A semmilyen jelentős csúcson nem túlhaladó kis magasságával is győztes ez a nagyszerű domborzat itt Magyarország térképén. Ehhez a hegyhez a legnagyobb magasság tapad nemzetünk számára: a lelki-erkölcsi magasság — egy nemzet magassága. 10
