Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Sötétben a Várhegy, majd halk derengés

A Várhegy építése, amint e könyv felsorolja több mint két évtizedig, a világháború előttre is visszanyúlva öt-hat évti­zedig is tartott. Eredmény: csupán a régiek megőrzése, az ezredév újrakezdése. A fogadás előkészületei „csupán” hó­napokat vettek idénybe. Ám mindezek mögött átfénylik az emberi akarat, a lelkesedés, egy szabad ország lelkében, tes­tében történt megújulás. Ennek csúcsa a pápai látogatás. Uj­jong a hegy. A magyarság, a magyar állam a magyarság új­jászületése a kereszténységben zajlik. A sok vihart látott esztergomi Várhegy, az Istenkéz alkotta több millió éves földből-sziklából összegyúrt domb most újra győzedelmes, és győzelmét Krisztus követe szenteli meg, amint a hegyen fohászkodik az Egekhez, minden magyarok, minden nemze­tek, az egész emberiség Urához. Sötétben a Várhegy, majd halk derengés A küszöbön álló nagy látogatások, maga a hegy állapota is követelte, hogy megmutassa magát, de követelte az a sereg­nyi munka - ami ott feszegette a kövek között önmagát hogy megmutassa azokat is, akiknek buldog-türelme és ere­je megmozdította, sőt helyremozdította a régi köveket. Vá­gyott ez a jellegtelen, gond nélküli objektum az alkotókkal arra is, hogy megmutassa az új köveket, amelyeket ez a tisz­tességes igyekezet feltárt és még a későbbiekben fel fog tár­ni. És ott a kupola, ami innen talán még 50-60 kilométerre is látható. Milyen időszak volt 1970 és 1990 között és mi­lyen időszak van ma? Béke? Igen, béke van! És odaát a határon túl is ezer és tízezer szempár, akár magyar, akár szlovák tekintetekből áll ez a nézősereg, keresztény tekintettel figyeli a magyar Rómát, Esztergom Szent Péteres, Szent Istvános kupoláját, az éjsza­ka sötétséget borító, a leplezett fénykévékkel a sötétet felha­sogató világosságánál. Igen, mert 1970-es évek vége felé valamiféle világítást ka­pott ez a várhegyi épületcsoport. Már azokban az években 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom