Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
Volt rá eset, hogy a leltárt készítő esperes vagy prédikátor igyekezete csődöt mondott az úrasztali edények leírásában. A pesti egyházmegyéhez tartozó szadai eklézsia 1819-es vizitációs jegyzőkönyvében ez olvasható: "vagyon két pohár, egyik ezüst, arannyal megfuttatva, mellynek markolatjának közepin - ha ugyan nem czifraság - ezt lehet olvasni: 880." Szintén bajban volt a rákospalotai prédikátor 1819-ben, mert az egyik ón kannáról ezt írja:" oldalára ez vagyon mettzve: E kannát a Palotai Reformata Ekklésia számára - itt az is meg van Írva, hogy milyen czélra, de nem tudok rajta el menni - Borbély Mihály és Becz Jánosné tsináltatták az 1713-ik esztendőben." A velencei egyházközség 1816-os jegyzőkönyvében az egyik kenyérosztó tányérról ezt írták a leltárba: "arannyal futtatott, de belül mitsoda massából készült, nem tudódik." A tolnai egyházmegyéhez tartozó geijeni eklézsia 1816-os vizitációs jegyzőkönyvének adata bizonyítja a XIX. századi református lelkipásztorok műveltségét. Helle János geijeni prédikátor, aki Debrecenben tanult, megpróbálta elolvasni a török feliratú terítő szövegét, de bevallja, hogy a rongyos úrasztali térítőn lévő "coraitica dialectusból való" hiányos szöveget nem tudja magyarra fordítani. A török terítő készítésének az idejét sem tudja megállapítani, mert "hegira", vagyis évszám nincs a térítőn. Mivel a prédikátorok személyét is érintette a vizitáció, Helle Jánosról feljegyzeték: "az orientális nyelveket érti, deákul, németül ért, beszél, a frantzia és olasz nyelveket is degustalta", azaz tanulgatta. Persze voltak kivételek is a részletes leltárak készítésében. Sárospatakon 1782-ben a vizitátorok nem bajlódtak az úrasztali térítőkkel, hanem beírták a jegyzőkönyvbe: "vágynak kilenc, arannyal s külömb-külömb féle virágokkal varrott kendők, akinek tetszik, lássa 4z eklézsia ládájában." Igaz viszont, hogy az 1806-os jegyzőkönyv már 38, a sárospataki egyházközség birtokában levő úrasztali edény és terítő részletes leírását közli. Hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvek a magyar református kegyességi élet, a kultúra és a műveltség feltárásához milyen gazdag forrásnak számítanak, nem kell hangsúlyoznunk. Az Új Magyar Központi Levéltár célkitűzése, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatait számítógépre dolgozza fel, nemes igyekezetnek tekinthető. A kutatók számára azonban az lenne az ideális állapot, ha ezek a jegyzőkönyvek korhű szöveggel, adattár formájában, nyomtatásban is megjelennének.6 JEGYZETEK 1. KISS Aron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. 263 2. KISS Áron: i. m. 601-602 3. PATAKY László: A győri református egyház története. Bp. 1985. 126 4. GELEJI KATONA István: Egyházi kánonok... Magyar nyelvre fordította: KISS Áron. Kecskemét. 1875. 51; 57 5. MISKOLCZI CSULYAK István zempléni esperes egyházlátogatási jegyzőkönyvei. Közli: ZOVANYl Jenő. Történelmi Tár. 1906. évfolyam. 6. A szerző eddig 27, XVI-XIX. századból való egyházlátogatási jegyzőkönyvből írta össze az úrasztali felszerelésekre vonatkozó adatokat. 401
