Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
1461-ben Mátyás Podjebrad Katalinnal való eljegyzésénél működött közre. 1475-ben ő kötötte meg Mátyás és Beatrix házassági szerződését Nápolyban, majd 1476-ban ő koronázta meg Beat- rixot Székesfehérváron. (Mint veszprémi püspök egyben királynéi kancellár is volt.) Bár országos gondjai miatt sokat időzött külföldön, nem feledkezett meg egyházmegyéjéről sem. Veszprémben kifestette a székesegyházat, amely részére 1467-ben megvásárolta Szent Bazi- lidész fejereklyéjét a Döbröntei Himfyektől, 1469-ben pedig Miklós mesterrel orgonát készíttetett. Átépíttette és temetkezési helyéül választotta a székesegyház északi oldalán álló Szent György- kápolnát. (A kápolna 1957-es feltárása óta a helyszínen látható figurális - sajnos erősen töredékes - vörösmárvány sírköve és más vörösmárvány faragványok, többek között egy címerével díszített, gótikus kapu rekonstrukciója.) Veszprém Sárszeg városrészében ispotályt alapított, amelyhez a Boldogságos Szűz kápolnája tartozott. Várnagyával, Unyomi Miklóssal átépíttette a püspökség sümegi várát. (Építkezéséből való kőcímere ma a sümegi múzeumban látható.) De megújíttatta szülőföldjének, Vetésnek Szent Miklós plébániatemplomát is. Valószínűleg ennek az egyháznak készíttette 1485-ben Péter mesterrel azt a harangot, amely később Debrecenbe került, és egy tűzvész során elolvadt. Házat vitt a budai várban, a Mindszent (mai Úri) utca északi részén, amit a reprezentációs igényen túl az udvarnál történő gyakori időzése is indokolt. Figyelme egyházmegyéje valamennyi - nemegyszer jelentéktelennek tűnő - ügyére kiterjedt. Szigorúan őrködött jogai (tizedszedés, joghatóság fenntartása stb.) érvényesítésén. Sikeresnek látszó kimenetel esetén a püspökség régi birtokpereit is felújította. (így pl. 1459-ben, majd 1485-ben ismételten tiltakozott a Gersei Pethő család Tátika várát illető birtoklása ellen. A vár korábban, 1257-1341 között ugyanis a püspökségé volt. Halála után, 1494-ben az ügy egyébként azzal zárult, hogy elrendelték a püspökség beiktatását a vár birtokába. Más kérdés, hogy a gyakorlatban ennek továbbra sem tudtak érvényt szerezni.) Alkalom adtán erőszaktól sem riadt vissza. (Pl. nem volt válogatós az 1460/70-es években csopaki szőlőbirtoka kikerekítésekor alkalmazott módszereiben. Feltehetően a szőlők jövedelméből fedezte a veszprémi Szent György-kápolna építési költségeit, illetve javadalmazta a kápolnában általa alapított oltár igazgatóját. Máskor erőszakkal visszatartotta Rátóti Gyulaffy Lászlónak a Tapolca közelében lévő Bodontelkére vonatkozó okleveleit (1485) stb.) Pápai megbízásra többször járt el különböző egyházi személyek és testületek közötti peres ügyekben közvetítőként. Elképzelhető, hogy ez nem volt valami hálás feladat, miután nyilvánvaló, hogy mások is ugyanolyan határozottan védelmezték valós vagy vélt jogaikat, mint ahogyan azt Vetési is tette saját püspökségében. (1460-ban ő járt el, amikor a pápa a Nyulak-szigeti apácákat kivette a domonkosok fennhatósága alól, 1464-ben a dubicai főesperes és a kalocsai érsek viszályában közvetített, 1467-ben János pécsi kanonok ügyében bíráskodott, 1470-ben a balmazújvárosi templomot vizitálta, majd Mátyás király és Vitéz János esztergomi érsek között közvetített, 1475- ben a magyarországi ferencesek kiváltságait vizsgálta felül, 1478-ban a zsámbéki prépostot helyezte vissza hivatalába stb.) Számos kötelezettsége és elfoglaltsága mellett a tehetségesnek tartott emberek pártolására is telt idejéből és energiájából, s talán vagyonából is. Környezetéhez tartozott Karai László kisprépost, székesegyházi főesperes, utóbbi budai prépost és személynök, aki az első Magyarországon nyomtatott könyv, az ún. "Budai krónika” (1473) nyomdászát, Hess Andrást hívta hazánkba. 1475-ös követi útján, Rómában lehetőséget nyújtott unokaöccsének, az általa veszprémi nagypréposttá kinevezett Vetési Lászlónak arra, hogy ő mondhassa el IV. Sixtus pápa előtt az üdvözlőbeszédet, s ezáltal a fiatalember ismertté váljon. Minden bizonnyal neki köszönhették tisztségeiket további rokonai, Vetési György veszprémi őrkanonok, Vetési Gergely somogyi főesperes (1487) és Vetési Máté veszprémi várnagy (1476) is. Továbbá bizonyára szintén ő egyengette erdélyi vagy kelet-magyarországi származású kanonokainak - legalábbis ezek egy részének - pályafutását. 1477-től Szegedi Péter domonkos szerzetes, nándorfehérvári püspök segítette munkájában segédpüspökként az ekkor már idős megfáradt veszprémi főpapot. Hosszú életében sokfelé megfordult, sokat tapasztalt. Megismerte más népek szokásait, gondolkozását. Fogékony természetére ösztönzőleg hathatott az Itáliában megismert reneszánsz művészet és a humanista életszemlélet. Bár, mint mindenk,i ő sem volt mentes emberi gyengeségektől, kisebb visszaélésektől, mégis átérezte, hogy magas méltóságai kötelezettségekkel járnak. Cselekedeteiben 180
