Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások

(SCHRAUF Károly: A bécsi magyar egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. (Magyarországi tanulók külföldön IV. k.) Bp. 1902,59. Szalaházi, (SCHRAUF Károly, Regestrum bursae hungarórum Cracoviensis, (Magyarországi tanulók külföldön III. k. (Bp. 1893, 65.) valamint Erdődi István, (Veress i. m. 376.), Keserű, (uo. 62-63, 69.), Móré (uo. 59, 61, 382), Szatmári György (uo. 75.), Thurzó Zsigmond, (uo. 172,), és Kretschmer Lőrinc fehérvári prépost. (Uo. 72, 77-78.)

39. A Jagelló-kori humanizmusra még mindig a legrészletesebb: HORVÁTH János: A magyar irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus,

Bp. 1944, 180-259. A nem egyetemet jártak közül kiemeli Beriszlót, Perényi Ferencet és Szálkáit.

40. Bárók: Csáki, Frangepán Ferdinánd és Gergely grófok, Ország, Perényi és Podmaniczky. Köznemesek: Bácskái, Brodarics, Csaholyi, Désházi, Egervári, Erdódi János és Simon, Gosztonyi, Keserű, Macedóniai, Móré, Pakosi, Sánkfalvi, Szalaházi, Tömöri, Thurzó, Tuskanic András, Várdai Ferenc, Várdai Pál, Palinai, Vémeri. Polgárok: Polner Gábor, Szatmári György, Kretschmer Lőrinc. Jobbágyok: Bakócz (Szatmári, Mester) Ferenc és testvére, Erdődi István, Szálkái. Külföldiek: Beriszló, Izvalies Péter, Kozsicsics és de Gozon. Ismeretlen, de valószínű polgár: Farkas Bálint. Csáki esetében nem egészen egyértelmű hogy bárónak számít-e. Pakosi és Várdai Ferenc családja ekkor biztosan nem számított annak. (Várdai Pál egy másik Várdai családból származott.) A legérdekesebb a Bakócz-rokonság esete. A prímást és két testvérét, Ferencet és Erdődi Istvánt születése alapján jobbágynak tekintettem. (Erdődi István mint Bakócz testvére: BÓN1S, A jogtudó értelmiség i. m. 336.) Két unokaöccsét, Jánost és Simont azonban már köznemesnek vettem. A prímás hatalmas befolyását mutatja, hogy négy közeli rokonának járt ki főpapságot, valamennyit egyetemen taníttatta, és Simon kivételével magas állami tisztségekhez juttatta. Rokoni kapcsolat volt még a két Frangepán között, Kretschmer pedig Szatmári prímás unokaöccse volt.

41. Egy 1508. május 27-i oklevél méltóságsorában pl. 17 püspök szerepel. Electus et confirmatusok: Keserű Mihály boszniai, Egervári Bereck tinnini és Frangepán Ferdinánd modrusi püspökök. Mindhárman már évek óta viselték javadalmaikat. Pusztán electusok: Perényi Ferenc erdélyi, Gosztonyi János váci, Ország János szerémi püspökök. Dl. 88982.

42. BÓNIS: A jogtudó értelmiség i. m. 319.

43. MARGALITS i. m. II. 483.

44. Püspöki említése után (ld. fenn, 18. j.) megnősült. Isprave u archivu Jugoslavenske Akademije, szerk, J. Stipisic-M. Samsalovic, Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske Akademije 5 (1963) 4539, 4541, 4569. sz.

45. 1525-ben. Ld. rá Campeggio bíboros legátus és Burgio nuncius jelentéseit. Magyarországi pápai követek jelentései. 1524-1526. (Monumenta Vaticana Historiam regni Hungáriáé illustrantia II/l. k. Bp. 1884, 170, 174.)

46. Apodmanini Podmaniczky-család oklevéltára, közzétette Lukinich Imre, II. k. Bp. 1939, 91. (1513).

47. Hasonló volt a helyzet a korabeli Angliában is, a püspökök zöme állami hivatalnok volt. J. R. LANDER, Crown and Nobility 1450-1509, London 1976, 211.

48. Bohuslaus Hassensteinius baro a Lobkowicz, Epistolae, ed. Augustinus Potucek, (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum,) Bp. 1946,

74.

49. HORVÁTH János i. m. 195-198.

50. MÁLYUSZ: Egyházi társadalom i. m. 198.

51. Uo. 194-198. (Szatmári Györgyöt, Geréb Lászlót, Frangepán Gergelyt és Szálkáit említi.

52. Szécsi főpásztori és politikai tevékenységét a METEM 1989. évi konferenciáján fejtettem ki. Röviden: KUBINYI: Mátyás és a püspöki kar, i. m. 419-420.

53. KARÁCSONYI János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-1900-ig, Bp. 1985, (reprint) 87. - HERMANN i. m. 197-198. - SZÁNTÓ i. m. I. k. 544-545. Itt jegyzem meg, hogy az egyháztörténeti irodalom - feltehetően a későbbiekre tekintettel - sötétebb képet rajzol fel a magyar egyházról a valóságosnál. A magyar katolikus egyház állapota nem volt sem jobb, sem rosszabb az európainál.

54. Egyháztörténelmi Emlékek i. m. I. k. 134-135, 140-142, 202-203, 249-250. Gosztonyi erdélyi püspök is ad ki hasonló rendelkezést: uo. 241-243.

55. Uo. 264-265

56. Uo. 269.

57. IVÁNYI Béla: Egy 1526. előtti ismeretlen kéziratos formulás könyv, Történelmi Tár (1904) 536-537.

58. A Mátyás- és II. Ulászló-kori királyi tanácsülések ismert résztvevőinek összesítését ld. KUBINYI: Bárók i. m. 197-201. - II. Lajos alatt: 1516: Magyar Tört. Tár 25 (1879) 47. (Az országgyűlés által kirendelt tanács.) 1518: SZABÓ Dezső i. m. 231-232. (Tágabb tanács.) -1519: Egyetemi Könyvtár kézirattára, LEÓ 16, szűkebb tanács. - 1524: Bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Grosse Correspondenz 8. fol. 81-83. (Országgyűlés által választott tanács.) - 1526. SZABÓ Dezső i. m. 203. (Tágabb tanács.)

59. Bakóczról a velencei követ írta, hogy "est alter rex". BALOGH István: Velencei diplomaták Magyarországról (1500-1526), Szeged 1929, XXX.- Szatmári II. Lajos királynál "magnopere acceptus sit, ita, ut omnia nutu suo procedere videantur." Egyháztörténelmi Emlékek I. k. 68. - Szálkái hatalmára ld. pl. Monumenta Vaticana i. m. II./ 1. k. 160,

60. Szerepe csak azért ellentmondásos, mert saját személyi érdekeiről nem tudott lemondani. Vo. KUBINYI András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt, Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából, szerk. Ruzsás Lajos és Szakály Ferenc, Bp. 1986, 82-98.

61. KUBINYI: Mátyás és a püspöki kar, i. m. 418-423.

62. Különösen a dézsma, az egyházi bíráskodás, a római szentszék szerepe volt vitás. Az 1514-es törvényekre ld. alább, 115-116. j. Az 1525-ös pesti országgyűlés a főpapok tizedjogát akarta eltörölni. Szálkái azonban gyorsan összefogott a köznemességgel, úgyhogy a következő hatvani országgyűlés cikkelyeiből ez már kimaradt. KUBINYI: A magyar állam i. m. 90-95.

63. Kincstartóságára (1490-1492): KUBINYI András: Akincstári személyzet a XV. század második felében. Mátyás király 1458-1490. Szerk. Barta Gábor, Bp. 1990, 68.

64. Joannes Baptista TKALC1C: Monumenta historica liberae regiaeque civitatis Zagrabiae, II. k. Zagreb, 517.

65. DI. 88843.

66. TKALÍlé i. m. III. k. 16-17, 19-20.

67. FRAKNÓI Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete, Bp. 1889. 199.

68. Uo. 200-202.

69. TÓTH-SZABÓ Pál: Szatmári György prímás (1457-1524), Bp. 1906, 302-303.

70. Egy Kvt. Kézirattár, LEO 233. - Elemzi: HERMANN Zsuzsa, Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig. Werbőczi és a parasztháború, Századok

115 (1981) 110-123. Megadja a szöveg fordítását, a 149. o.-n pedig hozza facsimiléjét is.

71. Pl. 1521: 51-52, 54. - 1525: 31, 32. te. - Josephus Nie. KOVACH1CH: Sylloge decretorum comitialium, I. k. Pesthini 1818, 315-316., 360-361.

72. Ez Werbőczy ismert "Primae nonus"-ában is megfogalmazásra került. WERBŐCZY István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve, Bp. 1990, 73-74. (Első rész, 9. cím, § 5,7.)

73. Antonius de BONFINIS: Rerum Ungaricarum decades, edd. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász, IV/1. k. Budapest 1941, 41-42.

74. Dl. 17205.

75. Df. 201471.

76. KOVACHICH, Sylloge i. m. I. k. 255-257.

77. Uo. 291-294. (1-10. cikk.)

78. Uo. 303, 294.

79. Egyháztörténelmi Emlékek i. m. I. k. 52.

80. Dl. 39345.

81. Vo. pl. Egyháztörténelmi Emlékek i. m. I. k. 266-267, 267-269, 271-272. valamint a következő j.-t.

26

I