Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
BLAZOVICH LÁSZLÓ A TÁRCAFŐI FŐESPERESSÉG MEGSZERVEZÉSE A középkori Magyaroszág északi, északkeleti részén feküdt a nagy kiterjedésű egri püspökség területe, amely a XIII. század végén és a XIV. század elején Kristó Gyula szerint tizenegy főesperesi kerületre tagolódott. A borsodi, abaújvári, zempléni, borsovai (beregi), ungi, szabolcsi, zsombolyai (pankotai), kemeji, hevesi, patai és tárcafői főesperességek nem egy időben alakultak ki, az egri egyházmegye megszervezése hosszú ideig tartott.1 Jelen dolgozatunkban ezen utóbbi főesperességek közül a tárcafői főesperesség kialakulásának folyamatát szeretnénk új adatokkal megvilágítani. A tárcafői főesperesség kialakulását illetően mindenekelőtt tisztáznunk kell Sáros megye létrejöttének történetét, hiszen a kettő összefüggésben van. Botka Tivadar egy korábban létrejött nagy Újvár megye részeiként tartotta a sárosi vidéket, és e nagy, a Tiszától a lengyel határig terjedő alakulatból, amelyhez még Heves megye területe is hozzátartozott, vált ki szerinte a későbbi Heves, majd Sáros megye. Botka felfogásával ért egyet Kristó Gyula, aki további adatokkal és elvi, elméleti megállapításokkal erősíti azt.2 Balássy Ferenc Sáros megye korábbi nevét Újvár megyének tartja, úgy véli, semmiféle kapcsolat nincs Abaújvár és Újvár megye között.3 Balássy tételeinek téves voltát Botka, helyesen, abban kereste, hogy a szerző a XIII. század második felénél korábbra nem tekintett vissza a forrásokban. Hogy Botka és Kristó tárta fel helyesen Abaújvár és Sáros megyék kialakulásának valós útját, azt mi is megerősíthetjük egy adalékkal. Telegdi Csanád egri püspök későbbiekben részletesebben tárgyalásra kerülő, 1323. október 16-án Egerben kiadott okleveleiben a Letenye és a Tárca folyók környékéről, a későbbi Sáros megye jelentős részéről mint abaújvári irtásföldekről emlékezik meg.4 A XIII. és XIV. század fordulójára teljesen kialakult Sáros nemesi megye területén korábban királyi magángazdaság, erdőispánság volt, amely a XI-XII. században a Tárca völgyén át népesedett be. Ezen erdőkben és vadakban gazdag területre, ahogyan egyre jobban benépesedett, Abaújvár megye terjesztette ki fennhatóságát. Megjelentek itt az újvári várföldek és várelemek is.5 A terület benépesedése azonban még a XIV. század elején is tartott, amint ez Csanád püspök ugyancsak 1323. október 16-án kiadott okleveléből kitűnik. A püspök úgy egyezett meg az előtte személyesen megjelenő Abaújvár megyei nemesekkel: Rykolph fiai: Kokos, János és Rykolph mesterekkel, a Keych-i Detkh fia Jánossal, Lang fia Jánossal, Simon fia Egyeddel Herbort fia Bekével, Dethbor fia Balázzsal és atyafiaival, továbbá Márton fiaival: Chama mesterrel, Mátéval és Thekule-val, Lede fia Chonk-kal, András fia Pállal, Péter fiaival: Jakabbal, Rolanddal és Györggyel, Simon fiaival Pállal: Domonkossal és Lőrinccel a káptalan beleegyezésével, hogy Rykolph fiai és rokonai az egri egyházmegye területén - amelyet egyik oldalról a lengyelek, a másik oldalon a szepesi egyház területe határol - az új irtásföldeken (novalibus extirpatis) lévő falvak és birtokaik továbbá famulusaik és szervienseik birtokai után a püspöknek járó tizedként a papi negyed épségben tartásával 50 mansio után 64 cseh garast tartoznak fizetni a mindenkori püspöknek. A betelepítők feltehetően németajkúak voltak, mert az oklevélből az is kiderül, hogy ők a mansio-t, telket lan-nak vagy hub-nak nevezik. A telepített terület a Letenye folyó fonásától a Tárcába ömléséig, onnan fölfelé a Tárca folyó mentén annak forrásáig terjed mindkét oldalon.6 A Tárca völgyének felső része és annak vidéke tehát a XIV. század első harmadáig meglehetősen gyéren lakott terület volt. Éppen ezért tartott sokáig nemcsak állami, hanem egyházi igazgatási megszervezése is. Ebből következett, hogy fennhatóságáért oklevelekkel is igazolhatóan hosszú ideig vetélkedett az esztergomi érsekség és az egri püspökség. 1261-ben Lampert egri püspök a sárosi egyházat és a körülötte levő plébániákat az illető főesperes hatósága alól felmentette és a püspök alá rendelte, és világosan kifejtette, hogy a sárosi parochiák az egri püspök joghatósága alá tartoznak. Tamás esztergomi érsek 1312-ben, amikor megerősítette a tárcái kerület lelkészeinek kiváltságait, nyomatékosan hangsúlyozta a kerületnek a szepesi prépostsághoz tartozását. 1322-ben az említett privilégiumlevelet Boleszló esztergomi érsek megerősítette.7 A szepesi prépost, az esztergomi érsek megbízottja ugyanúgy intézkedett a területen, mint az 167
