Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások

most nem térhetünk ki.) - 1957-ben az államhatalom a Megújulási Mozgalom működését lehetetlenné tette, eredményeit eltörölte. Lassan a "rend" "helyreállt": némelyeket letartóztattak, bebörtönöztek ... Néhány helyen személycsere is történt; a "keskeny út" és a "hitben való engedelmesség" "teológiáját" "a szolgálat teológiája" váltotta fel, amelynek eredményeként a szolgálati lehetőségek egy időre még szűkösebbé váltak, mint korábban voltak.

Az 1970-es évek végétől - a politikai helyzet alakulásának függvényében - lassan mintha enyhült volna a szorítás, tágabb tér adatott a tevékenységre. Lehetőség nyílt külföldi ösztöndíjak elfogadására; ifjúsági és presbiteri konferenciák tartására; nyilvános protestáns könyvesbolt nyílhatott Budapesten, majd Debrecenben; 1978-tól megnyílt a Teológiai Akadémiákon a levelező oktatás; Majd - miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a marxista-ateista ideológia a nevelés terén is csődbe jutott - az egyház engedélyt kapott az iszákosmentő misszió újraindításához (1981), a kallódó fiatalok közötti szolgálatra (1984), majd a gyülekezeti hitoktatásra (1987). Korábbi egyesületek szerveződtek újra, mások újonnan alakultak. Nyugati mintára megindult a telefonos lelkigondozás (1985). Jelentős egyházi építkezések is történtek.

A "rendszerváltás" következtében 1990-ben "általános tisztújítás" kezdődött, amelynek végrehajtása során egyre világosabbá válik, hogy egyfelől a "megújulás" nem elhatározás, vagy mozgalom kérdése, másfelől pedig, hogy egy, a Szentírás alapján álló, a reformáció helvét irányát követő "református" egyház nem újulhat meg a püspöki struktúrában, a hatalom újraelosztási rendszere alapján. Úgy legfeljebb az episzkopalizmusba, annak diktatúrájába süllyed méginkább, s belemerevedhet. A Salamon-Roboám-féle "rendszerváltás" (Királyok I. könyve 12:10-14.) egyáltalán nem nevezhető "megújulásnak" - (annak következményétől pedig Isten óvja meg a magyarországi református egyházat!), hanem úgy az egyháznak az utóbbi állapota gonoszabb lehet az elsőnél (Máté ev. 12:45.), "Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél." (2. Péter 2:20.) - Isten óvjon ettől!

80