Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
Sr. MONA ILONA SSS SLACHTA MARGIT KÖZÉLETI MŰKÖDÉSE (1918-1948) I. 1942-ben, a világnézeti és fegyveres erők döntő összecsapásának évében, Slachta Margit ezt mondotta a Katholikus Női Szociális Képzőben: "A kereszt a középen áll, az emberi vélemények pedig, mint az inga kilengenek jobbra és balra, de egyszer majd megállanak középen."1 Ez a megállapítás hű képe Slachta Margit közéleti működésének, ő mindig középen állt a kereszt alatt, és az "inga", a különféle emberi eszmeáramlatok közéleti működése harminc éve alatt alaposan kilengtek, hol jobbra, hol balra. Slachta Margit 1884-ben született, eszmélő és felnőtt kora három egymásnak ellentmondó, de lényegében azonos világnézet összecsapásának idejére esik. Ez a három: a liberalizmus, a nemzeti szocializmus és a kommunizmus. Mindhárom egyházellenes, mindhárom magának követeli a döntést a leglényegesebb kérdésekben. A liberális elvek 1867 utáni megvalósulása magával hozta az elproletáriasodást, a tömeges kivándorlást, megszámlálhatatlan szociális problémát. Kevesen vették ezt észre, még kevesebben kerestek rá megoldást. E kevesek közé tartozott gr. Pálffy Pálné,2 aki XIII. Leó pápa Rerum Novaruma alapján munkához látott. 1899-ben megszervezte a későbbi Országos Katholikus Nővédő Egyesületet. Munkatársai közé tartozott Farkas Edit,3 aki 1908-ban megalapítja a Szociális Missziótársulatot.4 Ennek a társulatnak egyik alapító tagja Slachta Margit. A lépésről lépésre fejlődő új egyházi alakulat szociális-karitatív munkával foglalkozott, majd az ország nőtársadalmát kezdte megszervezni, hogy a nőkön keresztül befolyásolhassa a vallásilag közönyös, szabadelvű közszellemet. Ezt a feladatot sikeresen meg is oldotta. A Társulat szellemi irányítása Farkas Edit kezében volt, a külső munkát viszont Slachta Margit vezette. A vesztésre álló világháború forrongásba hozta a kor liberális erőit. Slachta Margit többek között az 1918 szeptemberében megjelent "Szociális Útmutató"-ban kifejtett gondolatokkal próbálta ezeket ellensúlyozni, amennyiben ebben tette közzé a Szociális Missziótársulat munkatársainak az 1918—19-i egyesületi évi munkaprogramját. Ebből három fő pontot emelünk ki: Első feladat: A nyomor és bűn elleni küzdelem. Ezen a téren a karitatív munkát szociális tevékenységgé kell tökéletesítenük. Intézményes megoldásokat kell keresni a szegénység és nyomor okainak megszüntetésére.6 Második: A nő állampolgári tevékenységének előkészítése. Törekedni kell, hogy bejussunk a községi és törvényhatósági testületekbe... idegen szellem bélyegét viselve valósult meg a nők politikai érvényesülése - (célzás a radikális nőmozgalomra) - új fegyvert adva a materialista irányzatoknak Krisztus házanépe elleni küzdelemre... Amint látjuk, a nők állampolgári tevékenységét is az evangélium hirdetésének tartja. Harmadik: A lelkiség érvényesítése. A lélek szolgálata önmagunkban és pártfogoltjainkban. "Egy írja van Társadalmunk súlyos kórságának: a kegyelemből táplálkozó kereszténység... csak akkor leszünk mi a győztesek, ha sikerül miden vonalon: családi életünkben, a kenyérkereseti pályákon, az irodalomban, a színházban, az államban stb. a lelket érvényre juttatni. Ez a jelen idők nagy feladata, ha be nem töltjük, minket is el fognak temetni leroskadó társadalmunk összeomló romjai.”8 Végül felsorolja, hogy milyen eszközökkel oldhatók meg ezek a feladatok. Jellemző, hogy a megadott négy eszköz közül csak egy gyakorlati, hogy ti. a munkatársak fejlesszék ki a csoportrendszert, és három egészen szellemi: fegyelmezettség, önképzés és a lelkiélet. Különösen az utóbbit hangsúlyozza, mert "abból sarjad minden, annak hiányából gyűlt lángra a világ, annak kegyelmei fogják a megtépett emberiséget meggyógyítani."9 Az itt említett csoportrendszerből nőtt ki a Károlyi-kormány idején a keresztény-szociális nők tömörülése a későbbi Keresztény Női Tábor. Ez a tábor juttatta mandátumhoz az első magyar
