Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
Rev. REISNER FERENC AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLYKORONÁZÁS Az utolsó magyar királykoronázásra Ferenc József halála után, 1916-ban került sor. A trónt fia, Rudolf örökölte volna, de már 1889-ben meghalt fiúutód nélkül. A trónkövetők sorában Ferenc József testvére Károly Lajos következett. O 1896-ban, fia, Ferenc Ferdinánd pedig 1914-ben vesztette életét. A Habsburg-Lotharingiai ág következő tagja Ferenc Ferdinánd testvére, Ottó főherceg, aki ekkor már szintén halott volt. A trón várományosa tehát Ottó és Mária Jozefa szász hercegnő házasságából származó egyetlen gyermek Károly lett.1 Az elhúzódó háború nagyon megnehezítette a koronázási ünnepségek előkészítését. A program összeállítására kijelölt bizottság 1916. december 4-én tartotta első ülését. A koronázás színhelyéül a budai várat jelölték ki. Az előkészületek komoly munkálatokat igényeltek. A Mátyás-templom egész világítását felújították. Eltávolították a padokat, és Károly kérésére amfiteátrumszerű emelvényeket készítettek, hogy mindenki jól láthassa az eseményeket. A Szentháromság szobor körül az eskütétel színhelyéül díszes emelvényt készítettek, a Szent György téren pedig megépítették a koronázási dombot. Mindkét téren 4000 ember befogadására alkalmas tribünöket emeltek, így lehetővé vált, hogy a koronázási aktus minden mozzanatát kb. 8000 ember kísérje figyelemmel. A királyi pár 1916. dec. 27-én délután érkezett Budapestre vonattal, a Nyugati pályaudvarra. Fogadására megjelentek a m. kir. minisztériumok tagjai, a főváros küldöttei, és a rendőrfőkapitány. Az üdvözlések után hosszú menetben kísérték a királyt az Andrássy úton, a Lánchídon és a Szent György téren át a várpalotába. A Gellérthegyen felállított ágyúk díszsortűzzel köszöntötték a királyi párt. A királykoronázásnak három fontos mozzanata van, melyek bármelyikének elmaradása érvénytelenné teszi a koronázást: a hitlevél, a koronázási aktus és az eskü. A hitlevél2 és az eskü szorosan összefüggnek egymással: mindkettő ünnepélyes fogadalma a királynak, hogy az uralkodói hatalmát az alkotmány szerint fogja gyakorolni. A hitlevél eredetét Szent Istvánig vezetik vissza, de kezdetben csak szokásjogként tartották számon. III. Endre koronázásától már határozott adatok vannak, hog> ^ király hitlevelet adott, vagyis elfogadta, aláírásával és esküjével megerősítette a rendek által szabott feltételeket.3 Az 1790-ben megtartott ország- gyűlésen definiálták a hitlevél jogi természetét: A királyi hitlevél nem egyéb, mint "az uralkodóház átvételekor az alkotmánynak megtartása iránt adandó biztosítás, mely természete és rendeltetésénél fogva az alkotmány biztosításának már a trónörökösödési szerződésben megállapított eszközeit foglalja magában, tehát nem új választási feltételeknek előszabását, melyeknek öröklő országokban helye nem lehet."4 Az országgyűlés által összeállított hitlevél és eskü tervezet5 bemutatása a királynak 27-én délután történt a királyi palotában. A király másnap délben fogadta az országgyűlés tagjait, amikor átadta a hitlevelet Csemoch János6 hercegprímásnak, aki továbbadta a főrendiház elnökének. A prímás kérésére a király dec. 30-át jelölte meg a koronázás napjául. December 28-án délután 3 órakor a koronázási jelvényeket és Szent István palástját egy kijelölt bizottság a koronaőrség parancsnokának vezetésével átszállította a király lakosztályába, hogy elvégezzék a szükséges átalakításokat.7 December 29-én az országgyűlés kijelölt tagjai összegyűltek a királyi palotában, és köszöntötték a királyi család megjelent tagjait. Ezután az országbíró, a koronaőrök és a kijelölt kísérők a vasládába helyezett koronázási jelvényeket díszes menetben, nyitott kocsin átszállították a Mátyástemplom Loretto kápolnájába. A menet ideje alatt Budapest összes harangja zúgott, és a Gellérthegyen felállított ágyúk 21-21 lövéssel jelezték a menet indulását és megérkezését. A koronázás napján a király proklamációt intézett népéhez: "Viharos időben lépek őseimnek fenkölt elődöm által teljes fényében Reám hagyott tisztes trónjára. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újra meg kívánom népeimnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink 5ö5
