Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - X. Személyiségek az egyházban

1

így fogalmazta meg: "mind vallásos, mind emberi élet mezejére vonatkozó ösmereteket, művelődést s felvilágosodást terjeszteni, előmozdítani, megerősíteni, virágoztatni." Beszéde kiterjedt a polgári társadalom kérdéseire, a szülők, házastársak, testvérek viszonyára, mely a társadalmi rendszerben, a nemzeteknek és országoknak boldogságában az első és legfőbb alap. Nemcsak terjeszteni kell szerinte a felvilágosodást és az ismereteket, hanem azokat gyümölcsöztetni kell, hogy békét, általános jólétet teremtsenek. A prédikáció ne csak gyönyörködtető legyen, hanem tanító, intő. Ezért szükség, hogy az egyházi tanító a korszaknak, a népnek, a hallgatóknak ne takargassa és ne szépítse hibáit, hanem az igazság és a közjó érdekében fedezze fel. Igaz, hogy ezért szenvedés jut osztályrészül, mégis hízelgés és dicsőségkeresés nélkül kell hirdetni az igét, de szelídséggel és békességgel, nem pedig zavart keltőén. E szolgálat nehéz feladat, mert csak sokoldalú, alapos, tudományos készültség, egyetemes művelődés, haladás, apostoli fáradhatatlan, önzetlen buzgóság és szorgalom, feddhetetlen erkölcs lehet az eszköz az evangélium prédikálására.

Napjainkban a szolgálatot végző igehirdetőt hivatalosan lelkésznek nevezzük. Id. Révész Imre következetesen prédikátori vagy lelkipásztori címzést használt: "minden nevezet között legjobban kifejezi fő tisztünket" a "prédikátor" szó vagy "lelkipásztor". A magyar református pap szolgálata jellemzését - mint ifj. Révész Imre is jegyzi - e két szóhasználatban szinonimnak tekintette. Bár hivatalosan többször említi a lelkipásztort, de mindig a prédikátort értette alatta. A "lelkész" szótól, mint sikertelen, nem protestáns és nem is magyar szellemű "nyelvújításkori csinálmány"-tól szemlátomást és méltán idegenkedett és ritkán használta.

DEBRECEN (1856-1881)

Debrecenben töltött szolgálatával együtt összesen 30 éven keresztül volt a Magyar Református Egyház bizonyságtevő lelkipásztora.

Debreceni lelkipásztorsága idején rendszerező munkája bámulatos pontosságról és ügyszeretetről beszél. Beköszöntő beszédét a Zsoltárok könyve 8:4-5. versei alapján tartotta: "Mikor látom a te egeidet" címen jövőre tekintő prédikátori hűségéről részletes programot adott. Havonta általában 2-3 szolgálatot írt le, melyek teljes szöveggel, szép kézírással maradtak fenn levéltárunkban. Több vázlatot is készített, a vázlatok általában a kész és leírt prédikációk összefoglalói. Igehirdetésére sok gondot, időt fordított, s azokat komoly tudományos és exegetikai felkészültséggel írta. Beszédeit a következőképpen tárgysorolta:

1. Közönséges beszédek

2. Ünnepi beszédek (adventi, karácsonyi, óévi, újévi, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, áldozócsütörtöki, pünkösdi, bűnbánati, úrvacsorái)

3. Alkalmi beszédek (tél, farsang, tavasz, nyár, aratás, ősz, mostoha idők)

4. Vegyes, különféle beszédek (templomépítéskor, adakozásra felhívó, háború, hazug béke, kolera, Kistemplom megnyitása, presbiter beiktatás).

E témakörökből felismerhetjük a múlt századi prédikátor széttekintő mindenre figyelő, a liberális hatásokat is hordozó gondját. Beszédeiben - a vallásügy fordulópontjára gondolva - hangoztatta: "Ha valaha, most van szükség a tanult emberre". Önmagáról, a prédikátorról egyházi beszédei I. kötetének lapjára 1864-ben ezt írta: "Ezen beszédek közül, különösen az első kötetbeliek, annak legbiztosabb mutatói, hogy mily parányi prédikátori képzettséget vittem én, vitt velem együtt más is azon időben a prédikátori pályára."

Ez az önbírálat nagy alázatosságra vall, de arra az útkeresésre is, amely Debrecenben egyre inkább kiterebélyesedik és evangéliumi hatással telítődik meg. Szabó János az 1881. augusztus 21-én tartott kerületi közgyűlésen Révész Imréről szóló emlékbeszédében így jellemezte: "Révész Imre egyházi beszédeiben az evangélium magasztos örök igazságainak fejtegetése, azoknak az élet viszonyaira, a lélek felsőbb vágyaira való alkalmazása által, meggyőző következetességgel nyilvánul előttünk az evangyéliumnak s általában az Igének örök ereje, mint Istennek hatalma minden hívőknek idvességére." Egyházi beszédei mélyen építő hatással voltak a szívre és lélekre, melyet a nagy szónok előadásával gyakorolt. Felejthetetlen maradt minden mély gondolkodású és nemes érzésű hallgató előtt. Révész Imre egyénies előadásában nem volt szószéki modorosság, de meg562