Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
szenteltek püspökké. 1960-ban jött létre azután az önálló kismartoni egyházmegye. Közben a náci megszállás alatt (1938-1945) meg is szűnt Burgenland, csak az apostoli adminisztratúra nevében maradt fenn még a neve. (Volt még egy másik "népi" szervezet, mely főleg a magyarországi németekkel tartotta a kapcsolatot és dolgozott ki tervet német győzelem esetére.) Ugyancsak közben letelepedett illetve átalakult néhány szerzet Burgerland területén. Bevezették Parsch Pius Bet-Singmessé-jét, megszervezték az Actio Catholica illetve egyéb szervezeteket. Nagymartonban kisszeminárium, Kismartonban pedagógiai akadémia és püspöki gimnázium, több öregotthon, kulturális központ, új templom és plébánia keletkezett. László püspököt joggal nevezik "az egyházmegye építőmesterének" (bár pl. a kismarotni "kis Vatikán" építését még Schoiswohl püspök kezdte meg). Azt is örömmel kell megállapítanunk, hogy László püspök nemcsak beszéli az egyházmegye három nyelvét (német-horvát-magyar), hanem minden alkalommal buzdít is e nyelvek megtartására. De míg a mintegy 30 horvát plébánián természetesen horvát nyelvű a lelkipásztor, addig a két magyar nyelvűn kívül - ahol a lelkipásztorok már 70-éven felüliek - a ma már vegyes nyelvű városok (Felsőőr és Felsőpulya) németajkú plébánost kaptak (bár még ma is több mint 20 magyarul beszélő papja van az egyházmegyének). Azután míg a horvátoknak saját horvát nyelvű egyházi hetilapjuk és különböző kiadványaik vannak, saját liturgikus bizottságuk és lelkipásztori központjuk (pl. a körlevelek és egyéb kiadványok lefordítására), addig a magyaroknak semmijük sincs. Személy szerint nem panaszkodhatunk, hiszen mindig kitüntető elismeréséről biztosít bennünket a püspök, de az említett hiányok fennállnak. Igaz mi nagyon kevesen vagyunk (bár a legutóbbi un. "mikrocenzus" vizsgálat 16 500 magyar nyelvűt mutatott ki), de amint a legkisebb háztartásnak ill. családnak is szüksége van bizonyos alapvető "berendezési tárgyakra", ha élet, sőt fejlődőképes akar lenni, így a kis létszámú kisebbségnek is. Meg kell őszintén jegyeznünk: bármennyire is örvendetesnek és szükségesnek tartjuk a II. vatikáni zsinat reformjait pl. a liturgia terén a népnyelv bevezetését, sajnos nemzetiségi, többnyelvű vidékeken ez komoly problémákkal jár, mert vagy a beolvadáshoz - és így a népnyelv és kultúra föladásához -, vagy újabb kisebbségi helyzet keletkezéséhez vezet, főleg, ha hiányoznak a szükséges intézmények (iskola, sajtó, saját központi szerv, saját ifjúsági munka s mindennek az anyagi alapja). A legutóbbi évek eseményei (határok megnyitása, menekültek és vendégmunkások, kapcsolatok, egymás iránt érzett felelősség, a "kisebbség"-re irányuló figyelem stb.) még fokozottabb mértékben aktuálissá teszik a kérdést, illetve -nnak megoldását. IRODALOM LÁSZLÓ, Stephan: Das Werden und Wachsen der Apostolischen Administratur Burgenland, in: Österr. Archiv für Kirchenrecht 1(1950) 199. Ri 11STEUER, Josef: Kirche im Grenzraum, Eisenstadt 1968 Die Obere Wart, (Hsg. TR1BER, Ladislaus) Oberwart 1977 SEPER, Karl: Unterwarter Heimatbuch, Unterwart 1976 Im Dienste der Einheit (llsg. STUBITS, Leo) Eisenstadt 1988 Diözese Eisenstadt gestern heute morgen, Eisenstadt 1976 Burghenlaendische Jahrbücher REINGRABNER, Gustav: Protestanten in Österreich, Böhlau. Wien 1981 Kirchenzeitung der Diözese Eisenstadt (antea: Martinsbote) Amtliche Mitteilungen der Diözese Eisenstadt 541
