Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
A többi elhurcolt fehérvári, valamint a papság közismert volt németellenes tevékenységéről. Vee- senmayer 1944. május 24-i jelentésében is panaszkodik a székesfehérváriakra. "Székesfehérvárról ismételten érkeznek jelentések arról, hogy Magyarországon különösen az egyház papjai nyilatkoznak németellenes szellemben és attól sem riadnak vissza hogy prédikációikban Németországot támadják."23 A papok letartóztatása kapcsán Shvoy Kálmán naplójába feljegyezte, hogy a fehérvári papoknak az a híre Budapesten, hogy angolbarátok és megfigyelésükkel egy német tisztet bíztak meg.24 A nyilas főispán hatalmának törvényesítésére mindenképpen meg akarta nyerni az egyházmegye főpapjának támogatását. Shvoy Lajos megyéspüspök erre nem volt hajlandó, annál is inkább, mert elhurcolt papjaiért harcolt, hiszen táborról táborra hurcolták őket, s félő volt, hogy valamelyik halálgyárban végzik földi pályafutásukat. Shvoy így ír a nyilas főispánnal való, később majdnem végzetesnek bizonyuló összeütközéséről: "December 8-án a nyilasok nagygyűlést hirdettek a városháza előtti téren. A hallgatóság részére kijelölt helyen, középen egy nagy karosszék volt téve a katolikus püspök részére. Jobbra tőle egy hely a kálvinista, balra az evangélikus lelkész részére. Természetesen nem mentem el. A gyűlés előtt egy lövés dördült és egy akna robbant a téren. Természetesen lefújták a gyűlést a szabadban, de a főispán éktelen haragra gerjedt, hogy nem mentem el."25 A főpásztor teljes ellenállása, következetes elutasító magatartása, valamint az 1944. október 31-én kelt memorandum26 aláírása, melyben a Dunántúl 3,5 millió lakóját kéri megkímélni a visszavonulási harcoktól, még inkább kiváltotta a nyilasok ellenszenvét, gyűlöletét. 1945. február 8-án a többször gazdát cserélt városba ismét a nyilasok tértek vissza. A nyilas főispán parancsára a Nemzeti Számonkérő Szék tizennégy csendőrrel megjelent a püspöki palotában és letartóztatták Shvoy Lajos megyéspüspököt, Shvoy Kálmán altábornagyot, Büttner Ferenc kanonokot és Fülöp Ferenc kispapot. Letartóztatásuk történetét egy Serédi hercegprímáshoz címzett, aláírás nélküli fogalmazvány örökíti meg.27 A nyilasok a főpapot és társait először a péti csendőrlaktanyába vitték, ahol a csendőrszázados minősíthetetlen hangon gyalázta a főpapot. A főpásztor nem ír erről az eseményről, annál inkább az altábornagy. "Kifejtette (ti. a csendőrszázados), ...milyen szégyen, hogy Lajos székesfehérvári püspök, ... milyen szégyent hozott Prohászka egykori püspöki székére."28 Mindkettőjük feljegyzéséből tudjuk, hogy a püspök kiközösítette a nyilas főispánt 1945. február 28-án. A püspök sajátkezűleg gépíratos önéletrajzába az alábbi kiegészítést tűzte: "Megírtam Pintér főispánnak, hogy ... a Szentatyának fenntartott kiközösítést vonta magára. A kiközösített nem járulhat szentségekhez, érvényesen nem gyónhat, nem kaphat egyházi temetést, ha halott stb. Halála előtt édesanyját küldte hozzám, hogy oldozzam föl az exkommunikáció alól. Meg is tettem szegénynek, akit Pesten a Gyűjtő Fogházban fölakasztottak."29 Az internáló végzést 1945. március 8-án kapták kézhez,30 melyet a főpásztor ugyancsak sajátkezű széljegyzete alapján idézünk: "A végzés szerint Shvoy Lajos métely a nemzet testén, s ezért el kellett attól különíteni. Nem érzett együtt a nemzettel, s ezért nem akart eltávozni (ti. a kiürítési parancs ellenére nem hagyta el a várost. G. A.), s evvel sokan ittmaradtak s áldozatai lettek az ostromnak. Nem akarta elrendelni, hogy papjai prédikáljanak az oroszok ellen. Mikor az írást átvettem, erélyesen tiltakoztam ellene. Öcsém végzése az volt, hogy oly szoros kapcsolatot tart fenn a fővádlottal és semmi remény sincs rá, hogy ez a viszony megváltozzék. Öcsém is tiltakozott ellene, s ekkor Ulehla (nyilas vezér. G. A.) könyörgő hangon arra kért, hogy ne kíséreljünk meg szökést, mert ekkor neki lőnie kell."31 Ez után Sopronban, a Megváltó Nővérek Anyaházába vitték őket. Sopron akkor már éjjel-nappal lőtt ostromvárossá alakult. Szálasi nemzetvezető 1945. március 16-án a belügyminiszter útján egyházi értekezletre hívta Shvoy püspököt. Rajta kívül még a győri püspök és a pannonhalmi főapát volt hivatalos a megbeszélésre. Természetesen a főpásztor nem vett részt az ülésen, annál is inkább, mert az oroszok addigra felszabadították Sopront. így őrzők nélkül maradva visszatért híveihez, kedves városába, Székesfehérvárra. Shvoy Lajos megyéspüspöknek a keresztény zsidókért, a munkaszolgálatosokért, az emberi méltóságért folytatott küzdelmeit valamennyi feldolgozás méltatja.32 Nem voltak azonban ismertek 532
