Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
CSOMBOR ERZSÉBET A LENGYEL LELKÉSZI HIVATAL MŰKÖDÉSE MAGYARORSZÁGON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Németország 1939. szeptember 1-jei és a Szovjetunió szeptember 17-i lengyel területekre történt benyomulását követően menekülők tízezrei indultak Románia és Magyarország felé. A hozzánk érkezett polgári és katonai személyeket táborokban helyezték el. A polgári menekültek táborai a lakóhelyükül szolgáló helység közigazgatási határai között szerveződtek, szabad mozgásukat nem korlátozták. Ügyeiket a Belügyminisztérium IX. szegényellátási osztálya intézte. A lengyel katonák internáló táborokba kerültek, melyek a Honvédelmi Minisztérium 21. osztályához tartoztak. A menekülés megrázkódtatásait átélő, idegen körülmények közé kerülő emberek között, sok helyütt úrrá lett a depresszió, a kétségbeesés. Ez a mélyen vallásos lengyelek körében fokozott igényt támasztott hitük, vallási életük megélése iránt. Ennek kielégítése új feladat elé állította a magyar katolikus egyházat, amely a lelkigondozás megoldásában a lengyel menekült papokra támaszkodott, akik között voltak tábori lelkészek, szerzetesek, teológus hallgatók. Ösz- szefogásukra és hivatásuk ellátásának biztosítására az 1939 október elején Budapestre érkező és a pálosok gellérthegyi kolostorában elszállásolt Karol Radonski wloclaweki megyéspüspök vezette központ vállalkozott. A püspök XII. Pius pápához küldött jelentésében a menekült papok számát 20-ra tette.1 Ez a szám 1940 elejére kb. 60-ra emelkedett.2 Bár Budapesten már működött egy lengyel templom, a menekültek speciális helyzetéből következő feladatok megoldására, rendkívül fontos volt a menekült lengyel papok jogállásának rendezése és külön egyházi hivataluk felállítása. A lengyel lelkészek helyzetének egyházi rendezése nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen a római katolikus egyház egyetemes volta azt jelentette és jelenti ma is, hogy alapelvei és szervezete az egyes országokban azonos. Másrészt a magyar katolikus egyház mindig kiállt a két ország barátsága mellett. Hlond bíboros, Lengyelország prímása 1938-ban az Eucharisztikus Kongresz - szuson Budapesten járt. A lengyel lelkészek jogállásáról Serédi Jusztinián bíboros prímás érsek, már október elején tárgyalt Radonski püspökkel. Megegyezésük értelmében határozott a püspöki kar 1939. október 3-án tartott értekezletén úgy, hogy a lengyel menekültek lelkigondozása az egyes püspökök hatáskörébe tartozik, akik már az értekezleten megadták a iurisdictiót az egyházmegyéjük területén működni kívánó lengyel papoknak, "amennyiben azok a saját Ordináriusuk által ilyennel felruházva vannak”.3 Arról is döntöttek, hogy a Vörös Kereszttől megkérik a lengyel papok névsorát, és "a szükséghez képest" szétosztják őket az ország területén.4 A bíboros prímás érsek a lengyel lelkészek kérései között szereplő folyóirat kiadását azzal a feltétellel engedélyezte, hogy Radonski püspök felel a tartalmáért. Hozzájárult egy lengyel nyelvű imakönyv kiadásához is.5 A menekültek 1939 októberében, novemberében megalakították önálló szervezeteiket. A Lengyel Polgári Bizottság keretébe tagolódott be a lengyel püspök vezette központból létrejött Lengyel Lelkészi Hivatal. Lapja, a Biuletin Duszpasterstwa, hamarosan megjelent. Az Újszövetségből vett idézetei, szövegmagyarázatai, egyházi hírei nemcsak a papoknak, hanem a híveknek is lelki támaszul szolgáltak. Az imakönyv példányait - ami a lengyel templom korábbi kiadványait vehette alapul - már 1939 decemberében szétosztották a menekültek között.6 A lengyel püspök legfontosabb kérése az volt, hogy a menekült papok szolgálatát a táborokban engedélyezzék. Ennek érdekében a herceg- prímás eljárt a világi hatóságoknál, akik nem gördítettek akadályt a lelkészek működése elé.7 Azonban volt olyan hadtestparancsnokság - pl. a III. hadtest - ami HM rendelet hiányában nem tudta hogyan járjon el a lengyel katonai internáló táborokban felsőbb egyházi hatóság utasítására szolgálatra jelentkezett lengyel lelkészekkel.8 Az 1940. március 2-án kiadott rendelet tartalmazta az erre vonatkozó utasításokat.9 E szerint a katonai internáló táborokhoz beosztott lengyel lelkészek egyházi vonatkozású ügyekben a hadtest vezető magyar római katolikus lelkésze útján a római katolikus tábori püspökségnek, egyébként a tábor parancsnokságnak vannak alárendelve.10 A 525
