Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
gazdára találjanak, s az egyéni olvasást elősegítendő készült mind a Vizsolyi Biblia, mind a Káldi-féle katolikus verzió. Másfelől azonban valamennyi felekezetben ott élt az innovációtól való félelem is, az általa már helyesnek elfogadott interpretáció védelmének igénye, aggodalom az újabb és újabb magyarázatok miatt. S ez a félelem természetszerűleg épp a konfessziók létrejöttének századában erősödhetett meg, amikor Európa-szerte egyre-másra születtek anyanyelvű fordítások Izlandtól Lengyelországig mindenütt. A katolikus fél nem attól rettegett, hogy a Biblia magyarul kerül forgalomba, a fordítást már Szántó István is szorgalmazta a XVI. században. Sokkal inkább az keltett riadalmat, hogy illetéktelen kezekbe kerül a Szentírás, s a fordítási variációk révén tovább osztódik a kereszténység. Miként Pázmány Péter megjegyezte: "aki magyarul tud, a Magyar Bibliának minden szavát érti, de a mondásoknak értelmét, a szókkal jegyeztetett dolgokat, sok helyen nem érti".7 Úgy tűnik az egyes felekezetek XVI. századi bibliaolvasása és értelmezése terén még számos részletkutatást kell elvégezni ahhoz, hogy a Scriptura Sacra és a magyar literatúra kapcsolatának minden szálát tisztán láthassuk, árnyaltan személhessük. Egy azonban bizonyos: a reförmáció elteijedése nyomán, főként pedig az irodalom aranykorának nevezett évtizedekben (1570-1600) ugrásszerűen megnőtt a magyar nyelvű egyházi és világi nyomdatermékek száma, s - mint ahogy Klaniczay Tibor utalt rá - ez a tetemes mennyiségű anyanyelvű szöveg tette "általánossá az anyanyelv irodalmi használatát, segített kialakítani kifejezéskincsét, fejlesztette ki nyelvi és stiláris formakincsét, megteremtve ezáltal a feltételeket a művészi igényű művek létrejöttéhez".8 A reformációnak a magyar irodalomban játszott kiemelkedő szerepe vitán felül áll, a kapcsolat jellegének és egyes részleteinek feltárásán azonban még sokat kell munkálkodnia a kutatásnak ahhoz, hogy kellően árnyalt és hiteles képet nyerhessünk az idetartozó jelenségekről. Hasonlóan lényeges, de talán ritkábban vizsgált kérdés, hogy a katolikus egyházi törekvések, a katolikus restauráció képviselői miben és milyen mértékben szolgálták irodalmunk fejlődését. Mivel e téren még többnek tűnik a feladat, a következőkben ezekre irányítjuk figyelmünket. A KATOLIKUS MEGÚJULÁS ÉS A MAGYAR IRODALOM Közismert tény, hogy a trienti zsinatot illetően - annak jellegét és eredményeit tekintve is - megoszlik az egyháztörténészek véleménye, s az álláspontok között szemléletbeli különbségek húzódnak meg. Egy azonban bizonyosnak látszik: akár reformzsinatként, akár a konzervatív tendenciák érvényesülésének színtereként fogjuk is fel a zsinatot, jelentősége az európai egyház- történetben vitathatatlan. A zsinat után újjászerveződő katolicizmusnak szükségképpen új tudományos szintéziseket s új irodalmi produktumokat is létre kellett hoznia, ha versenyben akart maradni a protestantizmussal. De miként a XVI. század végére megszilárdult szervezetű protestáns egyházakban, úgy a poszttridentinus katolicizmusban is, az ars és a scientia egyaránt a dogma és a pietas szolgálatára volt hivatott, ezt szolgálta a korabeli katolikus tudomány és irodalom is minden eredményével és hiányosságával együtt. A magyar jelenségeket is ebből a szempontból kell számbavennünk és mérlegelnünk. Telegdi Miklós az első jelentős katolikus író, aki a reformáció képviselőivel versengve, magyarul, arányosan szerkesztett retorikus prózában fejtette ki a "római religió" érdekeit védelmező álláspontját. Három kötetnyi prédikációja másfél évtizeddel a Concilium Tridentinum után jelent meg, mégsem érződik rajta a zsinati szellem.10 Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy annak dekrétumait csak jóval később hirdették ki Magyarországon, s a koncilium hatása majd csak Pázmány Péter egyházszervezői tevékenysége idején fog érvényesülni. Sajnálatos, hogy Telegdiről, első magyar nyelvű katolikus hitvitázó írónkról átfogó igényű tanulmány évtizedek óta nem íródott, pedig munkássága megérdemelné a modem szempontú, alapos mérlegelést. Szerencsére egészen más a helyzet Pázmány Péterrel kapcsolatban. A rávonatkozó modem kutatás kezdetét 1970-re datálhatjuk: ekkor jelent meg Őry Miklós munkája Pázmány tanulmányi éveiről, s ez új távlatokat nyitott meg a "magyar bíboros Ciceró" életének és írói munkásságának vizsgálatában.11 Tanulmányok, könyvek és szövegkiadások egész sora jött létre az utóbbi két évtizedben,12 a még meglévő hiányok pótlása pedig szinte folyamatosnak mondható. Különösen örvendetes, hogy a teológus Pázmányról is önálló monográfia készült, s - Szabó Ferenc munkája 42
