Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
BABITS ANTAL EGYHÁZI ÉS FELEKEZETI KÖNYVKIADÁS 1945-1950 KÖZÖTT A Biblia, mint a könyvek könyve több ezer éve meghatározza az Ó- és Újszövetséget vallók népes táborának a könyvekhez és a könyvkiadáshoz való viszonyát. Az első kódexmásolóktól kezdve a könyvnyomtatást megkezdő nyomdászok és könyvkiadók legjelesebbjei szoros kapcsolatban voltak a Szentírással. Az egyes felekezetek életének megismerésében mindig fontos szerepet töltött be, hogy milyen a könyvtermésük. Hiszen minden egyénre vagy közösségre jellemző, hogy milyen könyvek találhatók a polcain. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében János apostol többek között azt a feladatot kapta, hogy amit lát - vagyis mindent, amit tapasztal -, úja le egy könyvtekercsre az utókor számára. Ugyanez a küldetés végigvonul az egyház életében. Ennek bizonysága az is, hogy a könyvkiadás úttörői, valamint a kultúra terjesztői elsősorban hívő emberek voltak. A történelem során az egyházak helyzetének, sorsának, szabadságának mindig is biztos fokmérője volt a könyvkiadás. Hazánkban a második világháborút követő néhány esztendő (1945-1948) még az előző korszak könyvkiadásának bizonyos fajta továbbélését reprezentálja. Számos korábbi nagysikerű könyv jelenik meg újabb kiadásban, például Schütz Antal kétkötetes dogmatikája (IV. kiad., 1947). A háború után azonban a gazdasági helyzet lényegesen befolyásolta és meghatározta az egyes felekezetek könyvkiadását. Az előző időszak gazdag és sokrétű kiadványainak csökkenése már a háborús években érezhető volt. Jellemző erre a legnagyobb katolikus kiadó következő adata: "A Szent István Társulat 1945-ig évente mintegy száz kiadványt jelentetett meg (ezek között jelentős tételt képeztek a katolikus iskolák tankönyvei is). 1945-ben viszont csak húsz vegyes kiadványt terveztek a társulati jegyzőkönyvek tanúsága szerint. A történelmi sorsforduló már éreztette hatását a kiadói tervekben. Egyre több hitvédelmi (apologetikai) szándékú könyveim jelentkezik, és az új társadalmi-politikai helyzet is tükröződik: Kereszténység és demokrácia, Keresztény tanítás a magántulajdonról, Egyházunk és iskoláink, Polgár, vagy proletár stb.1 A korabeli katolikus könyvkiadásra és a sajtóra jellemzőek a következő adatok is: "Volumene - miután papírellátását nem fedezték - messze elmaradt az 1944 előttitől (1945-ben egyházi tulajdonban volt húsz nyomda, amelyet 1948-ban államosítottak), de az adott körülmények között mégis nagy sikernek számítható, hogy 1945-ben hatvanhat-, 1946-ban száztizenhét-, 1947-ben kétszázhat- és 1948-ban százhuszonegy- féle katolikus kiadónál előállított könyv jelent meg. A katolikus sajtót, főként a politikai sajtót erősen korlátozták, a katolikus politikai napilapokat pedig nem engedélyezték. Sem a hivatalos egyházi vezetésnek, sem a haladó katolikus irányzatnak nem sikerült szert tennie napilapra."2 Anyagi és politikai okok miatt meghiúsultak olyan nagyszabású tervek is, mint például egy húszkötetes katolikus enciklopédia, vagy Szent István Társulat tizenötkötetes szépirodalmi sorozata. Politikai és világnézeti harcok kezdődtek el, amelyek a könyvkiadásban is megnyilvánultak. 1944 és 1948 között az egyházak - elsősorban a katolikus egyház - helyzetét a nyílt eszmeipolitikai konfliktusok határozták meg. Előzményként említhető, hogy "1944 októberében visszatért az a kb. 160, a Szovjetunióban kiképzett magyar kommunista, akiknek vezetői - Sztálin akaratát követve - taktikai okokból egyelőre nem kiáltották ki a proletárdiktatúrát, hanem többpártrendszerű kormányformát engedtek működni." 3 A koalíciós korszak látszatdemokráciájának időszakában (1945-48) Keresztúri Dezső, az akkori kultuszminiszter állapította meg: a magyar szellemi élet hordozói nyomorban élnek, az "alkotó s nevelő munkának elemi feltételei is"4 hiányoztak, tudományos folyóiratok nem, vagy csak késve jelentek meg. A katolikus filozófusok Aquinói Szent Tamás Társasága, továbbá az 1916-ban alakított Szent István Akadémia teológiai és filozófiai osztálya egyelőre folytathatta munkáját. Azonban 1948-ban ezeket és a hasonló felekezeti társaságok, intézmények működését felfüggesztették vagy megszüntették A korabeli ellentmondások elgondolkoztató alapja, hogy sem Marxnak, sem Engelsnek nem 465
