Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
lesz az a másik szárny". "Szép a műveltség, de minekünk legszebb és legnagyobb a nemzeti műveltség eszménye", ez "a nemzeti öntudat és önérzet szellemévé egyesíti" a szellemi törekvéseket. A cél tehát az akkor erősen német nyelvű Sopronban az, "hogy a tudományokban, irodalomban és művészetekben nyilatkozó nemzeti szellemet tőlünk telhetőleg kifejtsük, ápoljuk és teijesszük". Felhívását így fejezte be: "Lángoljon tehát magasan a nemzeti szellemű társas műveltség napja."... Gyűljünk egybe a szebb jövő eszményi képe körüL.hogy lelkünk erősen hinni, édesen remélni és lángolón szeretni tanuljon." Bella arról is emlékezett, hogy az alapszabály összeállítása, a paragrafusgyártó műhely kezdetben a Szent Benedek-rend helybeli székházában, utóbb a kaszinó épületében volt. A belügyminisztérium 1877. január 24-én megerősítette az alapszabályokat, március 10-én az Irodalmi Kör első összejövetelén Erődi Dániel a nemzeti szellemhez és Carina Annához, Frankenburg feleségéhez írt versét adta elő. Még ebben az egyleti évben felolvasta Óda gróf Széchenyi Istvánhoz c. versét, újabb három verse hangzott el a körben május 26-án, Ki bánatára enyhet lel c. költeményét júl. 28-án olvasták fel. Az új kör működő tagja lett Horváth Kristóf bencés tanár, az iskola későbbi igazgatója. A bencés gimnázium tanárai később is fontos működési területüknek tartották az Irodalmi és Művészeti Kört. Récsey Viktor - a későbbi jó nevű könyvtörténész - Felolvasások és leírások kötetéhez ezt a megjegyzést fűzte: "E füzetkében a t. olvasóközönség nagyobbrészt oly felolvasásaimat és leírásaimat veszi, melyeket annak idején mint a ’soproni irodalmi s művészeti kör’ egyik titkára olvastam fel és írtam meg." Récsey 1884-től 87-ig volt soproni tanár, 1885-ben ismertette Thaly Kálmán akkor megjelent, a kuruckor irodalmát és művelődéstörténetét összefoglaló kötetét. Régészeti és történeti vonatkozásokat tárt fel Szünidei reflexiók c. dolgozata 1886-87-ből, ismertette a kör fennállásának 10. évfordulóján Vadnay Károly Frankenburg Adolf emlékbeszédét. 1882-ben az 1881-től haláláig itt tanító dr. Kemény Hugó lépett fel "Az ízlésről" szóló művével, 1886-ban már róla emlékezett meg az Irodalmi Kör nekrológja, mondván, hogy "a szerzetesek tudományszomjas alakjaihoz tartozott, amilyenek a kolostor csendjében fejlődnek". Sopronban kezdte tanári működését az 1896-os évben (Réthei) Prikkel Marian, a későbbi kiváló néprajzos. 1890-ben Lóskay Fidél vezette küldöttség kérte Jekelfalussy Sándor elnököt, hogy maradjon az Irodalmi Kör élén. Lóskay Fidél ismeretségét Kossuth Lajossal is ezután kell majd tisztázni. 1948-ban a soproni Sas téren találtam meg az idős Kossuth Lajos Lóskaynak dedikált arcképét, mely még ebben az évben szerepelt a soproni centenáris kiállításon. 1897-ben Sopronról szóló díszmunka kiadását tervezte az Irodalmi és Művészeti Kör. Részfejezetek megírására Darvas Orbán és Horváth Kristóf történelem és dr. Bognár Teofil irodalomtanárok vállalkoztak, a mű megjelenése elmaradt. Kitűnő tudományos készültséggel bíró testületé volt a soproni gimnáziumnak. Horváth Kristóf az 1894-es és 95-ös évkönyvben az intézet történetét írta meg. Török Veremund, természetrajz tanár magvas értekezést írt 1897-ben A vegetatív levelek szövet- és élettana címmel. Hollósi Rupert, az éremszertár őre a következő évben alapos tanulmányt tett közzé A régi rómaiak művészetéről. 1898-ban a bencés gimnázium adott helyett átmenetileg az Irodalmi Kör ingóságainak, könyvtárának. Darvas Orbán, 1898-ban Budapest új szobrai közül a Körben Zrínyi Miklós szobráról tartott előadást. Faszl István, a természetrajz tanára majd harminc éven át a Fertő állatvilágának lett jeles kutatója (1867-1896). A Kör különböző évkönyveit lapozva, gyakran öt bencés tanár is működik egyszerre tagként, előadóként. Az 1910-es években Vidák Özséb helyi kutatásainak új folytatója akadt Mihályi Ernő (1887- 1969) személyében. Fiatal soproni tanárként 1914-ben először "A középkor műemlékei Sopronban" című értekezését adta közzé. Ebben a dolgozatban elsőként hívta fel a figyelmet a Fabricius-ház gótikus pincéjére. A következő évben "Sopron renaissance és barokk-stílusban épült házai" címen folytatódott a bemutató sorozat, 1916-ban Dorfmeister István és a barokk képírás témát népszerűsítette. Elmondhatjuk, hogy Sopron újkori műemléki népszerűsítője az ekkor 30. évét meg sem ért Mihályi Ernő volt, mindenki mást megelőzve. Említett könyveit tanítványaival beszélgetve, őket tanítva írta, ezekről íratott műelemzési dolgozatokat tanítványaival, "nem az volt a célom, hogy megdönthetetlen ítéletet mondjanak, hanem csak az, hogy városunk műemlékei mellett ne menjenek el gondolat, érzés nélkül...amiben laknak, amiben imádkoznak, karolják fel lelkűknek azzal a 458
